Cukor nélkül a tea is keserű

"Pontosan így érzem magam. Nem lehet érteni? Nekem is megerőltetést okozott. De azért van benne valami, nem? Megint, és mindig ugyanott vagyok. Ki akarok magamból szabadulni. Be akarok szabadulni magamba. Látni akarom a végtelent, és végtelenné akarok válni magam is. Alaptalanul…

Mostanában leköt az, hogy figyeljek rád. Te eddig elég kevés dolgot mondtál, és nem tudtam mekkora /mekkora volt a baj. Örülök neki, hogyha jól vagy, és igyekszem, hogy ez így is maradjon. Tudom, hogy néha hülye vagyok, hogy kiborítalak, hogy nem tudsz mit kezdeni velem, aztán meg…

Sajnálom, hogy kevesebbet írok, kevesebbet vagyok, és hogyha úgy érzitek, hogy kevesebbet törődök veletek. Ugyanannyira fontosak vagytok, fontos részei az életemnek, és mindenkinek meg van a kis zuga a szívemben. Igyekszem nem kevesebbet találkozni veletek, bár ez sokszor, vagy…

Utálom az egészet. Elegem van. Nem alszok, és már megint a lábam miatt. Nem tudok sehova menni, már megint a lábam miatt. Nem tudok tervezni, melózni, ki hitte volna, igen, megint a lábam miatt. Szétnyílta seb, és kiszakadtak a varratok. Csak hogy legyen szép a karácsony, és…

Itt vagyok, és létezem. Mostanában nagyon nem voltam én, és kicsit kicsúszott a lábam alól a talaj. Nem vagyok benne biztos, hogy most már biztos lábakon állok. De most megint érzem, hogy itt vagytok, hogy vagytok nekem, és hogy fontos vagyok. És van mondanivalóm. Mindenkinek. Itt…

Megvisel. Nagyon, és jobban, mint vártam, vagy jobban, mint azt bárki gondolta volna. Feltetted  a kérdést, miszerint mit kaptam én. Nem emlékszem. Talán egy-két esetet leszámítva, amikor ott volt, de akkor is valószínűleg csak azért, hogy valaki meghallgassa. Nem miattam, nem…

Keveset írok. Keveset létezem. Mármint net szintjén. De a probléma az, hogy nem csak net szintjén vannak gondok. Tényleg küzdök azért, hogy létezzek, hogy találjak értelmet neki. És miért? Mert sok a probléma, és nem érzem a lökő erőt, mért kellene küzdenem. Elmentél, és…

Le akartam ülni blogot írni. De nem megy. Nincs energiám. Túl sok a probléma, a megoldásra váró dolgok, az intéznivalók, és a szimpla idegeskedések. Sok, és nem bírom. Nem azért, mert nem akarom. Nem azért, mert gyenge vagyok. Csak egyszerűen túl sok, és nekem nincs ennyi…

Egy újabb kiakadás után most újratervezést játszunk. Csökkentettünk a létszámon, és megszabadultam egy adag megfelelni vágyástól. Nem akarok nyitótáncot, nem akarok, és nem is fogok semmilyen számomra értelmetlen játékon részt venni. Az se egyértelmű hogy bármilyen vőfély,…

Szeretnék én én, lenni. Élni az életemet, úgy ahogy nekem tetszik, és úgy, hogy azok, akiket szeretek elfogadnak, olyannak amilyen vagyok, és elfogadják a tetteimet is, és az alapján élik az életüket. Van, aki belekavar az életembe, aki ott tesz, keresztbe ahol tud. És azt hiszem,…

Mégis mit vár tőlem mindenki? Szóljak, ha baj van, és bízzak már meg ennyire bennük, hogy szóljak, és segítséget kérjek, aztán ha megteszem, akkor vagy épp nincs ideje mások problémájára, vagy döntsem el, hogy most az a fontosabb, hogy beszéljünk, vagy, hogy intézni lehessen…

Itt vagyok, és írok. Megváltozott valami? Sikerült jobban lennem, vagy hasonló jó hírek? Nem igazán. Minden nap küzdök, hogy ébren legyek, és ne aludjak, feküdjek folyton. Küzdök az ellen, hogy ne akadjak ki, ne legyen rohamom, és ne hozzak szívbajt megint mindenkire magam körül.…

Kitettem az egy héttel ezelőtt íródott bejegyzésemet Azóta nagyon sok minden történt, és még sok minden is fog, az elkövetkezendő időben De legalább eljutottam odáig, hogy képes legyek írni, hogy legyen elég erőm, hogy le tudjak ülni, összegezni tudjak, gondolkodni, vagy csak…

Rég írtam blogot, már várták is, meg nem is, de leginkább én akartam már írni. Csak valahogy mindig úgy voltam vele, hogy amit írni akartam, mire leírtam volna, már nem volt aktuális. Nem volt lényeges, vagy egyszerűen, csak értelmét vesztette az egész. Nem fogok most metaforákat…

Körbenéztem, és kiderült, hogy mindenkinek haladt tovább az élete. Mindenki blogot írt, vagy ha nem, akkor melót talált, ami ne jött össze, bulizni volt, kitombolta magát, vagy épp egy esküvő helyett ült otthon, és próbált rájönni mit is vár magától. Én meg ez idő alatt nem…

Ragyogtak a falak a sötétben. Késő volt, kint már csak a csillagok világítottak, belül mégis világos volt. Hiszen belőle áradt a fény. A jókedv, az öröm, a harmónia, a ragyogás. Ez látszott meg a falon is. Egymást váltogatták az élénkebbnél-élénkebb színek, a sárgák, a…

Szeretek. Szeretek élni, és létezni. Ma és leginkább ma, csak ezt érzem. Most érte el csúcspontját a nap, a jó hangulat, és az érzés, minden  szép és jó, de ha nem, én akkor is jól vagyok most. Eltöltöttem egy nagyon jó délelőttöt a párommal, amit nagyon élveztem,…

Fekszik a földön, és összehúzva magát várja, hogy valaki hozzá jöjjön. Megint rosszat csinált, megint nem figyelt. Fájdalmat okozott, és pont annak, akit a legintenzívebben szeret. Aki ott van, de ha nem, akkor is maga mellett érez. Aki szintén bármi tesz is, bármennyire is okozna…

Egy ismeretlen várban voltam. Eddig mindig tudta, hogy ha benyitok valahova az a valóság, vagy egy elvarázsolt szoba, ami a vágyamból, félelmemből, vagy emlékeimből táplálkozik. De egy ideje már egy ismeretlen várban voltam. Sokkal nagyobb volt, mint a régi. A nyugodt, az ismert. Ott…

Ugrált a trambulinon. Fel-le, fel-le, és újra csak fel-le. Már rég ki akart szállni. Nem volt baja a helyzettel, hogyha volt valaki, aki ott volt a közelben. Több szerencsétlen is ugrált mellette trambulinokon. Mindenki azért jött ide, hogy jobb legyen neki. Azt ígérték, így…

Mérges vagyok. Ideges, és nem kicsit. Elegem van, és nem tudok mit tenni. Nem tehetek ellene semmit, legalább is azt nem, amit szívem szerint megtennék. Nem küldhetem el a ... , mert azzal egy barátságot kockáztatok. Hiszen akkor, hogyha nem is akartam, hogy ez legyen, és ha eredetileg ő…

Ahogy kanalaztam a joghurtot, azt néztem, hogy milyen hamar bemocskolja a tiszta fehér joghurtot, a sötét vörös meggyes öntet. A szép, hófehér látvány átalakult egy zavaros, vöröses-rózsaszínes kavalkáddá, ami persze egyeseknek ugyanolyan szép, és tökéletes lehet, de nem…

Feleltem, meg volt a vizit is, itt van már a reggeli, én viszont továbbra is csak nézek magam elé. Nem tudom, mit álmodtam. Fura volt, és kiborított, de még ha fegyvert fognának, a fejemhez se tudnék rájönni, hogy ki szerepelt benne, miről szólt, vagy egyáltalán mihez tudnám…

  Nem kell mindig, mindent elolvasnod. De neked sem. A többiek, akik annyira nem kötődnek hozzám, meg szabadon eldönthetik. Úszott a tengerben, és lubickolt. Élvezte a vizet, melyik halacska nem élvezi. Imádott fel-le úszkálni, és elnézni, ahogy a többiek teszik…

Aludni kellene. Mennem kéne, nekem még sincs kedvem. Meglepő, még álmos is vagyok, nem fáj semmim, rémálmoktól sem félek, akár mehetnék is.. Mért nem teszem? Félek a holnaptól. Félek az ébredéstől, a napi programtól, ami holnapra elég zsúfolt lett, és a lehetőségtől, hogy…