Körbenéztem, és kiderült, hogy mindenkinek haladt tovább az élete. Mindenki blogot írt, vagy ha nem, akkor melót talált, ami ne jött össze, bulizni volt, kitombolta magát, vagy épp egy esküvő helyett ült otthon, és próbált rájönni mit is vár magától. Én meg ez idő alatt nem tettem semmit Leszámítva, hogy amennyit tudok, alszok, kizárólag csak Xanaxal, és persze továbbra is csak álmokkal. Fáradt vagyok, és ideges. Nagyon.
Hétvégén találkoztunk, és furcsa találkozás volt. Olyan nem igazán van értelme, de még is sokat jelent, hogy vagy, tali. Mondjuk valahogy esélyesnek láttam, hogy ez ilyen lesz. Hogy nem leszek képes értelmes kommunikációra, vagy ha mégis, akkor csak a kis világomban, ahol meg már tőled leszek messze, annak ellenére, hogy jöttél velem, és nézted velem a DVD-t.
"Legyen elég ennyi. Kérlek."
Szállt a griff a felhők között, miközben a manó a szobájából nézte. Imádta, hogy ilyen a szoba kialakítása, hogy a tető üvegből van, és mindent lát, amit mások csinálnak. Látta a griffet, és azon gondolkodott, vajon mi baja lehet. A megszokott utak helyett most máshol járt, messzebb, távolabb, és mindegy hogy kiáltozott, nem jutott el hozzá a manó hangja.
Pedig annyira szerette volna. Szerette volna, hogyha leszáll hozzá, és meghallgatja, ha kitárja a szárnyait, és ő odabújhat. Ha csak egy kicsit megint elveszhet az érzések között, és érezheti azt, hogy van helye a világban, szüksége van másoknak rá.
Ebben a pillanatban megjelent az ajtóban, a durva faragásokkal díszített tölgyajtó nyílt, és ő ott állt. Rohant feléje és nem akart megállni. Valahogy az biztonságosabb volt, amíg csak feléje rohant. Hiszen ha megérkezik, akkor vagy átöleli, vagy ellöki a griff. És ő most nagyon nem akarta, hogy ellökjék. De kicsi volt a szoba, hamar odaért hozzá, és a griff átölelte. Megijedt, hogy csak egy pillanat az egész, és már indul is, vagy nem megy még, de ellöki.
Nem lökte el, csak tartotta, és most végre ő is érezte, hogy mennyit jelent ennek a lénynek. Hogy ez a kicsi lény, mennyire számít arra, hogy ő jön, és megtartja, és mennyi felelősséggel jár ez. Persze ezt már többször átgondolta. És sokszor nem is érezte elégnek magát. Hiszen ennek a manónak annyi minden volt a hátán folyton, hogy néha bizony nem bírta el, és felborította a kicsi. De most csak állt ott, tartotta, és remélte, hogy ez elég lesz, hogy ezzel megtesz mindent, amire szüksége van most.
