Megint itt vagyok. Egész nap azt várom, mikor jön haza Pisi, és közben filmet nézek. Egymás után, egyiket a másik után. Kicsit megint elmenekültem. Mert, hogy nekem szükségem van erre. Kellenek a filmek. Mások életét élni. És én nem csak filmet nézek, én oda bekerülök, és minden hat rám. Megijedek, félek, szorongok, örülök, sírok. Nem nézem a filmet. Élem. És mindegyikből merítek, így az olyan témák, amik klisék, azok már olyan mélyen gyökeret vertek belém, hogyha a valóságban nem lenne értelmük, én akkor is ebben élnék. A ne halaszd el a dolgokat, élj, ahogy jól érzed magad, mond el, hogy szereted, mert kitudja lesz-e rá még lehetőséged, mint alap építőköveivé váltak az életemnek. Teátrális vagyok, és szentimentális sokszor, mindig és mindenről eszembe jut valami film, egy helyzet. És kevés olyan helyzet van, amibe nem tudom beleképzelni magamat. Talán ezért is van, hogy a vizsgázni, érettségizni készülő tanítványaimnak minden mellé tudok pro-contra érveket felállítani. Nem tudom. De hatnak rám, és segítenek magamat, és a tetteimet is jobban kiismerni, a miérteket megtalálni. A legbetegebb filmeknek is van mondanivalója, és én azokat is megnézem. És a leghollywoodiabb, pénzcsináló filmekben is van valami szép, valami, amit levonok belőle. Minden film, egy-egy kis újabb fiók az agyamban. Bármi történik, csak előrántja az egyik olyan részt, és jelenetet, ami a leginkább hasonlít rá. Ha ez könyvből készül, akkor van egy érdekes kettősség, mert egy dologhoz társul, a film, a könyv, és az én saját képzelt világom, miközben olvastam a könyvet. Hülyeség vagy sem, ez van. Most néztünk először Dextert. Pisti kedvence, megnéztünk egy részt (többre épp nem volt idő). Nem az az ijesztő benne, hogy az embereket darabokban mutatták, hanem az, hogy ez hol válik a sajátomévá, és mit tár fel belőlem. Mit fog elmondani magamról az, hogyha azt ő bőrébe bújva „élem át” a történéseket. Bár én azt már eddig is megmondtam, hogyha egyszer odáig jutnék, h gyilkolok, az biztos, hogy indulatból lenne, de az is biztos, hogy nem bírnám megállni, és az adrenalin vagy más egyszerűen nem normális izgalmi / izgatott állapot hajhászása végett keresném az alkalmat a következőre, vagy csak egyszerűen vágynék rá. Bár ez most, lehet, hogy egy kicsit ijesztő volt. Kedélyek megnyugtatása végett, nem tervezek ilyet tenni, és nem gondolom, hogy bármikor megtörténne. Csak leírtam. Hogy ezt gondolom.
Amúgy, megnéztem egy filmet, mai valami borzasztó módon nem tetszett. Nagyon dühös voltam a végén, valószínű már csak azért is, mert vagy 10 percig bőgtem, és tudtam, hogy feleslegesen, és ráadásul még nem is olyan film miatt, ami megérné. De hát. Iszonyatosan hülye benne a két főszereplő, és mindent elrontanak, amit csak lehet. Ők nem néztek elég filmet, ahhoz, hogy tudják, mit kellene tenniük. Minden esetre a düh, vagy csalódottság elszállt belőlem, így megyek, és megnézem a következő filmet.
