Jó lesz, csak érjünk a végére.És utána berobbanok az életembe.
Hát igen. Konkrétan ezt sikerült leírnom, és az a vicces, hogy így is érzem. Tegnap, azért sírtam, mert nem vágják le a lábamat, ma azért mert nem itt akarják. És lehet, hogy ezek elég hülyesének hangzanak, de én abszolút így érzem. Sokat gondolkodtam ezen tegnap, meg ma. Be van gyulladva a lábam, tehát ha nem akarom, hogy a gyulladás felfalja a csontjaimat, valamit akkor is lépi kellene, ha én ezt nem akarnám. De azóta már akarom is a műtétet. Mindent átgondoltam, és majdnem mindent visszakapok a műtéttel az életemből, leszámítva az időt, amiből végérvényesen elvett tőlem - sokat. Túl sokat.
Járhatok, futhatok (bár mint kiderült érdekesen, de így is megy valamennyire), kirándulhatok, sportolhatok, mehetek vízbe, úszhatok, strandolhatok (ha valaki azt hinné ez mind egy dolog, nagyot téved :D), bármit kipróbálhatok, és csinálhatok (extrém sportok), be tudok járni suliba legalább levizsgázni, dolgozhatok majd, nem kell kórházba járnom, nem fog mindenki bámulni ha járok, vehetek fel gyönyörű csizmákat, mehetek bárhova, és nem kell attól félnem, hogy a gyerekemet is megfosztom élményektől, programoktól ahova eddig nem tudtam elmenni.
Remélhetőleg kiegyensúlyozottabb leszek, vagy ha meg is marad a végletes szélsőségesség, legalább kevesebb okom lesz kiborulni.
És persze tévedés ne essék. Tisztában vagyok vele, hogy fájni fog, hogy hiányozni fog, hogy az önértékelésemet még jobban megboríthatja, hogy végképp ott lebeg majd a fejem felett a gyönyörű „nyomorék” kifejezés, hogy lehetnek nagyobb, erősebb fájdalmaim front, vagy bármi egyéb érzékenységre, hogy nem egyből fogok járni, és bármikor bedagadhat a csonk, kisebesedhet, ha feltöri a láb, vagy egyszerűen csak fájhat. Tisztában vagyok vele, hogy műtét után türelmetlen leszek, és nehéz lesz feldolgozni, mégis csak veszteségről beszélünk.
De az, hogy a 11 éves szenvedésnek vége lesz, az biztos. A többi meg már megint csak az akaraton múlik, amiből szerencsére kijutott rendesen. Tegnap például futottam, pedig senki nem gondolta, h képes vagyok rá. Nah, mik vannak. :)
