Nah kéremszépen. Akkor most lehet tapsolni, meg éjenezni, meg ujjal mutogatni, meg énmegmondtamozni. Első szülinapom ahol nem vagyok éppen a legjobban, hogy szépen, és aranyosan fejezzem ki magam. Azért kíváncsi vagyok mennyi lesz még. Bár valszeg ez most kicsit szarul hangzott.
Helyzet az, hogy nem tudom mi lesz a sulival, vagy a tanítással, vagy amúgy velem. :D Nem vagyok éppen e legjobban, esténként nehezebben alszok, többször kelek arra, hogy fulladok,és hasonló kellemes dolgok. Enyhuzamban annyit beszélni,sokat röhögni, hasonlók se az én reszortom mostanság. Vgayis igen, csak fulladásba torkollik. :D
Változatosság kedvéért azért megint elgondolkodtam, hogy helló haver, mit kellene csinálni. De elölrébb nem jutottam. Transzplantált nem leszek, aztán ennyi. Kórházasdit emiatt nem fogok elkezdeni / folytatni / elölről kezdeni. Elég volt belőle, nincs se hangulatom, se kedvem, se energiám, + szükségem le, hogy tele nyomjanak mindennel, egy idióta kórházi teremben kelljen aludnom, és közben meg csak egyre rosszabbul legyek, és még lovaljam is bele magam egyre inkább. Várunk egy kicsit, hátha elmúlik. Próbálok bejutni vizsgázni, és valahogy majd leérettségizni. Nem jön össsze, akkor így jártam. De legalább itthon vagyok, nem egyedül egy kórházi ágyban, ahol x ideig x ember lehet nálam. Nem mintha annyi látogatót tudnék összeszedni amúgy se. :D :D :D
Az a néhány ember akinek fontos vagyok már tudja hogy gáz van, aztán ennyi. Elmúlik, elmúlik. Ha nem, akkor így jártam. Legalább kiderül mért nem lettem terhes. :D
És bár a bejegyzésből lehet hogy nem úgy tűnik, de jól vagyok. :) Nem értem, meg remélem hogy vége lesz, de attól ugyanúgy jól vagyok, és jókedvem van, és igyekszek mindent csinálni, amit eddig is :) Ennyit erről. :) Majd még jelentkezem.
