https://www.youtube.com/watch?v=KyXW64L-XZA&list=PLWYqLRZ8Y--PM5FPKit7F2QVDD4X5MM8_&index=23
Most ez a blog-írós háttér. Igaz. Ma már írtam egyet, és kicsit most olyan Mesis, rákattanásnak érzem ezt megint, de ki tudja. Azért még midnig a blog az amire a legtöbb ideig ár szoktam kattanni, ha karttanok. Bár ez most egy elég érdekes mondat volt.
Írtam egy hosszú levelet. Rekordot asszem nem döntöttem vele, még a sajátomat se, nem hogy a világrekordot, de azért hosszú lett. Megint sok minden előjött benne, és kicsit megint átgondoltam mindent. Illetve előtte meg valaki meg azt mondta rám, hogy kapcsolatfüggő vagyok. Nem ismer, nem sok alapja volt, de azért elgondolkodtam. Mert hogy mióta Ferivel összejöttem, tényleg mindig volt valakim – szinte. De a kapcsolatfüggő az az, aki a kapcsolattól függ, nem? Aki azért van kapcsolatban, hogy kapcsolatban legyen. Aki keresi, és nem feltétlen szerelmes, csak az a lényeg, hogy ne legyen egyedül, nem? Mert ez nem igaz rám. Már máskor, ezt még később mondták, hogy nagyon könnyen leszek szerelmes. De azt se hiszem, mert az is csak 3x voltam igazán. Ebből kettő a férjem lett. És most hogy visszagondoltam, igazából soha nem is akartam összejönni senkivel. Csak jó volt együtt lenni, jó barátok voltunk, és többet akartunk, vagy éppen olyan biztonságot találtam mellette, amit más mellett nem. Viszont így meg közben rájöttem.
Biztonság-függő lettem. Biztonság, és védelem-függő. Mert hogy ez az közös az összes kapcsolatomban. Ezért nem tudnak a lány-barátok annyira közel kerülni, ezért lényeges minden fiú-barát, és az ő ölelésük, és közelségük is, annak ellenére, hogy nem akarok tőlük semmit. Ezért láttam apa-pótlékot is minden olyan idősebb pasiban, aki mellett védelemre találtam. Ez volt a közös pont. Erre Pistinél emlékszem a legkonkrétabban. Meg Bencénél. Valahogy náluk ez nagyon erős volt. Másoknál bizonyos fajta biztonság, és védelem volt. Ez nem tudom jó-e. A kórházban is ezért voltam nyugodt utána már mindig, és ezért volt „jó” része.. Mert ott legalább biztonságban voltam. Fura, meg nem normális. Hát lehet. Minden esetre ez van.
Érdekes viszont, hogy nincs egy hely se, ahol biztonságban érezném magam. Illetve vannak, cska azok nem itt vannak. Van egy Nyíregyházán, a Bujtosi, van egy Lábodon, az erdő, van egy Tátrában az erdő, Angliában, a ST.Paul székesegyház, és Düsseldorf. Be kell hogy láassam ez egy elég érdekes lista, de mit csináljak? Itt is kellene találni egy ilyet. Nem biztos, hogy jó ez így. Amúgy csak nekem vannak ilyen bajaim? Csak én hisztizek minden ilyen faszságon? Másnak nincs baja, vagy más csak nem mondja. Hát mindegy. Akinek nem tetszik, annak nem kell olvasnia. Ugye? Asszem legalábbis.
