Cukor nélkül a tea is keserű

Fekszik a földön, és összehúzva magát várja, hogy valaki hozzá jöjjön. Megint rosszat csinált, megint nem figyelt. Fájdalmat okozott, és pont annak, akit a legintenzívebben szeret. Aki ott van, de ha nem, akkor is maga mellett érez. Aki szintén bármi tesz is, bármennyire is okozna…

Egy ismeretlen várban voltam. Eddig mindig tudta, hogy ha benyitok valahova az a valóság, vagy egy elvarázsolt szoba, ami a vágyamból, félelmemből, vagy emlékeimből táplálkozik. De egy ideje már egy ismeretlen várban voltam. Sokkal nagyobb volt, mint a régi. A nyugodt, az ismert. Ott…

Ugrált a trambulinon. Fel-le, fel-le, és újra csak fel-le. Már rég ki akart szállni. Nem volt baja a helyzettel, hogyha volt valaki, aki ott volt a közelben. Több szerencsétlen is ugrált mellette trambulinokon. Mindenki azért jött ide, hogy jobb legyen neki. Azt ígérték, így…

Mérges vagyok. Ideges, és nem kicsit. Elegem van, és nem tudok mit tenni. Nem tehetek ellene semmit, legalább is azt nem, amit szívem szerint megtennék. Nem küldhetem el a ... , mert azzal egy barátságot kockáztatok. Hiszen akkor, hogyha nem is akartam, hogy ez legyen, és ha eredetileg ő…

Ahogy kanalaztam a joghurtot, azt néztem, hogy milyen hamar bemocskolja a tiszta fehér joghurtot, a sötét vörös meggyes öntet. A szép, hófehér látvány átalakult egy zavaros, vöröses-rózsaszínes kavalkáddá, ami persze egyeseknek ugyanolyan szép, és tökéletes lehet, de nem…

Feleltem, meg volt a vizit is, itt van már a reggeli, én viszont továbbra is csak nézek magam elé. Nem tudom, mit álmodtam. Fura volt, és kiborított, de még ha fegyvert fognának, a fejemhez se tudnék rájönni, hogy ki szerepelt benne, miről szólt, vagy egyáltalán mihez tudnám…

  Nem kell mindig, mindent elolvasnod. De neked sem. A többiek, akik annyira nem kötődnek hozzám, meg szabadon eldönthetik. Úszott a tengerben, és lubickolt. Élvezte a vizet, melyik halacska nem élvezi. Imádott fel-le úszkálni, és elnézni, ahogy a többiek teszik…

Aludni kellene. Mennem kéne, nekem még sincs kedvem. Meglepő, még álmos is vagyok, nem fáj semmim, rémálmoktól sem félek, akár mehetnék is.. Mért nem teszem? Félek a holnaptól. Félek az ébredéstől, a napi programtól, ami holnapra elég zsúfolt lett, és a lehetőségtől, hogy…

Egy embernek szerettem volna konkrétan írni, de a mai este miatt, már más is képbe került. THE LOVE Nagyon szeretlek, és nagyon fontos vagy. Sok mindent megtennék érted, és a kapcsolatunkért. Most mégse tudom, mit tehetnék, vagy mit csinálok rosszul. Nem szeretnélek, ennek…

Megint érdekes blogbejegyzés született tegnap. Nem tudom, mit kellene elmondanom még azzal kapcsolatban. Az események így konkrétan egymás után nem történtek meg, ez nem is erről szólt. Ez az érzésekről szólt, ami most bennem van. Akitől távol vagyok, akihez haza kell járnom…

A párduc mellett ébredt. Tudta, hogy itt kell lennie, de mégis furcsa érzés volt. Végignézett kicsi, törékeny testén, veszélyt rejtő, és éles csáprágóin, és méregtövises farkán. Több száz hozzá hasonló élt a világon, ő mégis azon kevés fajták közé tartozott, akinek…

Jól vagyok, és jól érzem magam. Pontosabban, iszonyatosan jól érzem magam. Ez persze több dolognak is köszönhető, vagy több dologra is foghatnám. Hogy mi volt az, ami leginkább meghatározó volt a mai napomban, azt nem tudom. Leginkább minden, vagy néhány pillanatot leszámítva…

Megvan a tökéletes téma, a tökéletes cím. Amiről már rég írnom kellett volna, amit már rég meg kellett volna, hogy fogalmazzak magamban, de még most is félek kicsit tőle. Nem azért, mert félek, hogy olyan dolgot tudok meg, amit eddig például nem tudtam, csak mert nem tudom, vajon…

Bőgök. Nem tudom miért, vagy mitől. Vagy legalábbis most nehezemre esne megfogalmazni. Itthon vagyok, jól vagyok, de ideges vagyok. Nem tudom, hogy a helytől, vagy bármi mástól. De idegesít. Az, hogyha hangosak, hogyha beszélnek, ha nem beszélnek, ha a másik a hibás, ha baj van, ha…

Nem tudom elfelejteni. Hallom a szavait, azt a néhány mondatát, érzem, ahogy hozzám ér, minden mozdulatát látom magam előtt. Becsukom a szemem, és ott van. Pihenni akarok, de nem engedi. Fogva tart, még akkor is, ha messze van, engem meg felébresztenek, hogy csak álom volt... Itt van,…

Nem tudom mi van veled, vagy hogy hogy segíthetnék. Egyre fáradtabb vagy, egyre többször vagy rosszul. Remélem, hogy tudtál most aludni, remélem, hogy jobban vagy. Fontos vagy, és aggódok érted, mert nem jó azt látni, hogy nem segíthetek. Talán te vagy az egyedüli, akinek tudok…

Aggódok. Aggódok érted és féltelek. Pont azért mert messze vagyok, és mert nem tudok semmit se tenni. Mert ha nem mondod el mi a baj, ha bezárkozól, én innen nem tudok semmit se tenni, hogy érezd, hogy itt vagyok, hogy bízz, hogy megnyílj. Félek, hogy sokat vársz magadtól, és hogy…

Felelőséggel vagyunk egymásért, magunkért, a ránk bízott dolgokért. Sokan félnek a felelősségtől, sokan megrettennek tőle, vannak, akik könnyen veszik, és akik mit sem törődnek vele. Én néha örülök is neki, mert ha valamit rendesen végig tudok vinni, akkor az jó érzéssel…

Hogy féltem egyszer a tüdőgyulladásoktól, a cukorbetegségtől. Rettegtem, megrémültem a lehetőségtől, hogy levághatják a lábujjam. Mint sokan mások, féltem az ismeretlentől. A betegségektől, a megfoghatatlan, megmagyarázhatatlan problémától, ami szenvedést okoz. Azóta, mint…

Mintha egy nagy boltban lennénk. Ott vagyunk egymás mellett. Aztán ha épp keresünk valamit, el akarunk érni valamit, olyan helyekre, olyan sorokra tévedünk, ahol még nem jártunk, idegenekkel találkozunk, vagy régi ismerősökkel. Először új a környezet, új a társaság,…

Nem olvastam mostanában blogot, nem volt időm rá. Valahogy nem érdekelt, hogy ki mit szenvedett össze az életével kapcsolatban mostanában. Egyszer az életben én akartam fontos lenni. Ami persze nem jött össze, és az lett az eredménye, hogyha én nem kérdezem, hogy jön-e a valaki, a…

Itthon vagyok. Lenne dolgom, lenne tanulnivalóm, mégse tanulok. Különösebb oka sincs annak, hogy nem így teszek. Egyszerűen, csak nincs energiám semmi ilyesmihez. Feküdni, pihenni, és maximum beszélgetni. Ennyi energiám volt az egész héten is, és most is csak ennyi van. Egyszerűen…

Két kar, és egy ölelés. Egy biztonságot adó hely, ahol végre megnyugodhatok. Kedd óta megint csak erre várok. Egy ember, egy olyan személy, aki figyel ennyire, és akit érdekel, hogy mi van velem. Itt vagyok bent, ami úgy látszik, senkit nem érdekel, vagy csak mindenkinek könnyebb…