Két kar, és egy ölelés. Egy biztonságot adó hely, ahol végre megnyugodhatok. Kedd óta megint csak erre várok. Egy ember, egy olyan személy, aki figyel ennyire, és akit érdekel, hogy mi van velem. Itt vagyok bent, ami úgy látszik, senkit nem érdekel, vagy csak mindenkinek könnyebb arra hivatkoznia, hogy messze van az OORI, és nem tud bejönni. Elegem van. Még két éjszakát kellene kibírnom, anélkül hogy megnyugodhatnék. Mért olyan nagy kérés egy ölelés, egy bújás?
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://egy-porszem.blog.hu/api/trackback/id/tr212336153
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.