Itthon vagyok. Lenne dolgom, lenne tanulnivalóm, mégse tanulok. Különösebb oka sincs annak, hogy nem így teszek. Egyszerűen, csak nincs energiám semmi ilyesmihez. Feküdni, pihenni, és maximum beszélgetni. Ennyi energiám volt az egész héten is, és most is csak ennyi van. Egyszerűen csak lenni akarok megint, anélkül, hogy bármiféle következménye lenne a tetteimnek, vagy mondataimnak. Persze így meg a tétlenségnek lesz meg az eredménye, és a következő időkben a duplájára nőtt tanulnivaló, és az ehhez szükséges legalább dupla annyi energia. Tényleg, vajon megéri pihennem, hogyha utána 2x több energiát használok majd el, mint amennyit kellene? Tulajdonképpen nem is ér semmit a pihenésem. Vagy megint rosszul látom, ne essek bele a régi hibámba, és igen is fogadjam el, hogy pihennem is kell. Végül is a gyógyuláshoz, leginkább az kell. Vagy nincs igazam? De, hiszen mint tudjuk, nekem mindig igazam van. :)
Megint itt van Artemon. Ami persze megint beteges, mármint az, hogy én örülök neki, hogy visszatért, a szúnyoghálóm, és ablaküveg között letelepedett pókom. De nem jó, hogyha azt tapasztalod, hogy valaki újra és újra visszatér hozzád? Még akkor is, hogyha csak egy pók. Mert hát, mint tudjuk, aki a kicsit nem becsüli, a nagyot nem érdemli. Szóval, aki lehülyéz, annak jusson eszébe, amikor egyedül van, hogy nekem akkor is megvan a tudat, hogy legalább a pókom ott figyel az ablakban. Kivéve, ha eső van. Akkor mindig megijed, és mindig elmegy. De ahogy elmúlik a veszély, úgyis mindig visszajön... :)
Lényeg a lényeg. Szép napom volt, és örülök neki, hogy hazajöttem. Pihenek, és beszélgetek, hogyha összejön, azon kívül meg nem történik semmi érdekes. Jah. Egész nap a füleses hálóingemben vagyok. Ami külön feldobja a hangulatomat.
