Aggódok. Aggódok érted és féltelek. Pont azért mert messze vagyok, és mert nem tudok semmit se tenni. Mert ha nem mondod el mi a baj, ha bezárkozól, én innen nem tudok semmit se tenni, hogy érezd, hogy itt vagyok, hogy bízz, hogy megnyílj. Félek, hogy sokat vársz magadtól, és hogy nem tudsz majd úgy teljesíteni, ahogy magadtól elvárod. Félek, hogy megvisel majd, ahogy sok mástól is hogy összetör. Bizonyos mértékig még mindig egy burokban vagy, és ahogy mindenki mást, téged is próbállak megóvni mindentől, mindenkitől, ami kiakaszthat. De nem tudlak. Főleg, mert messze vagyok, te meg sokszor inkább magadban tartod.
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://egy-porszem.blog.hu/api/trackback/id/tr422366586
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.