Megvisel. Nagyon, és jobban, mint vártam, vagy jobban, mint azt bárki gondolta volna. Feltetted a kérdést, miszerint mit kaptam én. Nem emlékszem. Talán egy-két esetet leszámítva, amikor ott volt, de akkor is valószínűleg csak azért, hogy valaki meghallgassa. Nem miattam, nem azért, mert én voltam a lényeg. Ez a kapcsolat úgy érzem csak akkor szólt rólam, amikor szükség volt rám. Akkor még is mért vagyok kiakadva? Mert ilyen nem történik meg velem. Az emberek néha eltűnnek mellőlem, szép lassan eloldalaznak, és megszűnnek a beszélgetések, a találkozások. De én nem veszek össze senkivel, és nem vetek véget egy kapcsolatomnak sem így. Velem meg végképp nem teszik. Tudom, hogy kell figyelni, minden létezőmet beletenni egy kapcsolatba, és tisztában vagyok vele, hogy mennyivel többet teszek egy kapcsolatba a legeleje óta, mint az átlagember. Hogy sokaknak ez furcsa, sokaknak ez szokatlan, és sokan vannak, akiknek nehézséget okoz az elején, hogy megszokják az ajándékokat, a figyelmességeket, mindazt, aki én vagyok, és amit én adok, csak mert valakivel jóban vagyok, és mert valaki fontos nekem. Tudom, hogy kell bánni az emberekkel, mit és mit nem tehetek meg, és mindig őszinte vagyok. Őszinte vagyok, és nem hazudok. Ebben mindenki biztos lehet, aki ismer, vagy csak kicsit is tisztában van velem. Ezek után jön még, hogy mindegy mi történik, biztos, hogy magamat hibáztatom, és azt keresem, én mit rontottam el. Ennél már csak a maximalizmusom a biztosabb.
Pont ezek miatt nem értem. Tökéletesen értetlenül állok az eset előtt, nézek magam elé, és keresem az okokat. Az indokot, a tettet, hogy mit tehettem, mondhattam. De nem találom. Ez az, ami frusztrál. Nehezemre esik belátni, hogy kihasználtak, aztán még lelépni se tudtak mellőlem úgy, hogy azt én ne érezzem meg, vagy legalább ne fájjon annyira.
De fáj. És fog is. Ebben sosem voltam jó, és nem tudom leszek-e. Nagyon rég veszett össze velem valaki, és ment el így. Riaszt, és megijeszt. A helyzet, a tehetetlenség, az egyoldalúság. A tény, hogy én nem tehetek semmit, nincs megadva a lehetőség, az esély. Se nekem, se a kapcsolatnak.
