Mostanában leköt az, hogy figyeljek rád. Te eddig elég kevés dolgot mondtál, és nem tudtam mekkora /mekkora volt a baj. Örülök neki, hogyha jól vagy, és igyekszem, hogy ez így is maradjon. Tudom, hogy néha hülye vagyok, hogy kiborítalak, hogy nem tudsz mit kezdeni velem, aztán meg saját magadat hibáztatod, hogy megint nem reagáltad le jól a dolgokat. De ez hülyeség. Nem vagyok minden pillanatban normális és kezelhető. Akkor nem sokat tudsz tenni, csak hogy odajössz, és átölelsz, és olyan szorosan tartasz, amíg le nem nyugszom, és akkor nincs baj, akkor nem veszekszünk, nincs semmi a mit a másik fejéhez vágnánk, mert megnyugszom. Ha ott vagy, és tartasz, biztonságban vagyok, és már meg is van oldva az egész. De aggódok. Félek, hogy sok vagyok, hogy nem fogod bírni a sok problémát. Tudom, szerinted nincs sok probléma. Én mégis azt érzem. Hogy baj van, és kellene, hogy segíts, de közben tudom, hogy neked meg az kellene, hogy én segítsek. Így félek, hogy végül is kiakasztalak, vagy valami sok lesz. Ha családi banzáj van, vagy ilyesmi akkor először mindig hülyén érzed magad, aztán társaságtól függ, hogy ez az érzés marad, vagy elmúlik. Ha anyun múlik, akkor általában végül is jól érzed magad, kellemesen csalódsz az egészben, és én is megkönnyebbülök, amikor azt mondod, hogy jól érezted magad. De amíg ott vagyunk, félek. Félek, hogy valami sok lesz, és nem mondod el, hogy baj van, kellemetlenül érzed magad, mégse szólsz. Tudom, hogy tegnap nem volt épp a legjobb összejövetel, bár nem volt vele semmi bajod, és inkább én borítottam ki magamat, mint tegnap. De azért mert nem akadtál ki, büszke vagyok RÁD. Azért, mert megcsináltad, mert nem akadtál ki, és mert túl tudtál lépni olyan dolgokon, amiken én nem. Új volt a helyzet, az emberek, és ahhoz képest sok an is voltak, mégse volt baj. Egyszer mentünk el, hogy megnyugtassalak, és utána már nem volt baj. Vagy legalábbis nem tudok róla. Köszönöm, hogy ott voltál, hogy végigcsináltad, és hogy ilyen jól helyt álltál. A lényeget, azt hogy ott vagy velem, segítesz, és mindenben számíthatok rád, azt megmutattad a családnak, annak a részének is, többet meg most nem is kellett.
Egyet kérek. Figyelj oda, és szólj, ha baj van. Figyelek én is, hogy mikor mennyire vagy fáradt, és ingerült, vagy épp nyűgös, és ilyenkor próbálok minden apróságot még kisebbre varázsolni, vagy csak többet ott lenni, és megnyugtatni. Én csak azt kérem, hogy szólj, ha baj van, hogy időben tudjak reagálni, és segíteni. Szeretlek.
