Kitettem az egy héttel ezelőtt íródott bejegyzésemet Azóta nagyon sok minden történt, és még sok minden is fog, az elkövetkezendő időben De legalább eljutottam odáig, hogy képes legyek írni, hogy legyen elég erőm, hogy le tudjak ülni, összegezni tudjak, gondolkodni, vagy csak lejátszani a fontos pillanatokat, hogy leírhassam.
A hétvégéről annyit, hogy boldog voltam, nyugodt, és valahogy utána megint jól éreztem magam, csak továbbra se tudtam koncentrálni a jóra, féltem, és pánikoltam, és a végén hétfőn rohamoztam.
Neurológián csütörtökig maradtam, utána visszakerültem az OORI-ba, nagy megkönnyebbülésemre. Akkor egy ideig, szombatig, megint nem volt semmi problémám, jól voltam, tudtam aludni. Majd egy mondat, egy telefon, és vége lett. Újra féltem, és bár racionális okom erre elég kevés van, hiszen mindenki tudja, hogy nem fog bejönni, mégis bennem van. A környezetem felfogta, hogy nagyon tropák az idegeim, de a kicsit tőlem távolabb állók, mégis közelemben lévők, meg az üvöltéseimből szűrték le azóta újra és újra, hogy baj van. Nem tudok megnyugodni, nem tudok egyszerűen csak lenni, úgy, hogy ne legyen semmi bajom, ne rohamozzak, és ne akadjak ki. Nem vagyok nyugodt, és nem vagyok stresszmentes környezetben. Nem tudok aludni, folyamatosan keresem az egészséges határvonalat aközött hogy mennyi altatót, és fájdalomcsillapítót szedek, de közben mennyit is tudok pihenni, mert nem szabad kiakadnom, nem szabad még tovább maradnom. Megkoronázása a hétnek az orvosom lett, és az ötlete, hogy megműt. Majdnem 3 hónap után, eszébe jut. Gratulálunk neki, és a szervezkedésnek, ami ezzel járt.
Holnap műtét, hétvégén költözés, tanulás, lassan esküvőszervezés, közben valami melót kellene találni, berendezni a kecót, hogy lakható legyen, létezni, és lenyugodni. Vannak olyan tervek amitől mások ki fognak akadni, amin egyesek meg fognak lepődni, amit mások már régóta várnak. Időt kérek, és türelmet. Mindent a maga sorrendjében helyrerakok, ahogy időm, és energiáim engedik. Igyekszem lenni, és írni, vagy leginkább csak nyitottnak maradni magam előtt, és akkor is ugyan az az eredmény. Egy jóhír, megvan mindenkinek a karácsonyi ajándéka. Ha kézzelfoghatóan nem, tervben már mindenképp. Ami december elejét tekintve pont időszerű, az érdekesség benne, hogy egy délelött sikerült összehoznom.
További szép estét.
