Cukor nélkül a tea is keserű

 Nem tudom, mért veled akarok kezdeni. Nagyon megijedtem én is, amikor kiderült, hogy otthon voltál, a helyett h máshol lettél volna. Nem tudtam, hogy mi a baj, hogy min buktál ki ennyire, és hogy mi idegesít ennyire. Nem mondtad el, és azt hiszem nem is fogod soha. Nem bízol bennem,…

A család. Nem tudom, hogy honnan kezdjem, hogy folytassam, vagy egyáltalán miről beszéljek elsőnek. Szeretnék higgadt maradni, és nem átadni magamnak az érzéseimnek, hogy ne legyen érzelmektől csöpögő, vagy éppen haragtól, és indulattól fröcsögő. Közel a családból mindig…

  Így év végén mindenki átgondolja az elmúlt esztendőt. Ez nekem kicsit most elcsúszik, valahogy szeptembertől számítom az egy évet, ami így tulajdonképpen egy év és három hónap összesítésébe csap át. Hol költözéstől, hol az OORI-s benntartózkodás kezdetétől,…

 Végül is ennek is eljött az ideje. Féltem leülni, és írni, mert nem tudtam, hogy mit írnék le. Hogy mi is jönne ki belőlem, és miről is írnék. És talán attól is féltem, hogy olyanra jövök rá, amit addig titkoltam még magam előtt is. Hogy mi volt az utolsó bejegyzésem,…

 Érdekes. Konkrét válaszokkal sosem szolgált, megoldást se talált a problémára, örömet se okozott, mégis „otthonná” vált. Most mégis úgy érzem mintha elárult volna, és mintha egyre távolabb lökne. Egyetlen egy dolgot nyújtott, és talán ez is a kulcs mindenhez.…

Valami nagyon elromolhatott bennem. Normális esetben az ember élni akar, és megtenni bármit, hogy élhessen. Emellett a normális az, hogy ezt magadért is megcsinálod, nemcsak mások miatt. Az a helyzet, hogy én ezt már nem tudom megtenni. Nem most lett elegem, már vagy két éve, de elegem…

 A cím most több mindenre is utalhatna. Érdekes hét áll mögöttem, tele érzésekkel, történésekkel, és azt kell, hogy mondjam, hogy veszekedésekkel is. Mindazonáltal ezek a veszekedések nem köztem, és egy általam szeretett személy között zajlottak, hanem köztem, és…

 Rég írtam. Hogy miért? Mert egyszerűen elegem lett abból, hogy nem vagyok önmagam, nem vagyok az, aki voltam, és leginkább, hogy én eközben tudtam, hogy nem változtam. Az emberek, a kapcsolatok, a hétköznapok változtak, de én éreztem, hogy nem történt akkora horderejű…

Egy nap, egyszer, ha vége van mindennek, és túl vagyok rajta, át fogok menni. Ha nem engedsz be, küldök egy levelet. E-mailt írok, vagy felhívlak. De egy valamit szemtől szembe meg kell kérdeznem, ha sok mindenre úgysem kapok majd magyarázatot. Megbántad? Sajnálod, amit tettél? Hogy…

Hosszú idő óta először ma éreztem igazán felszabadultnak magamat, és ma tudtam volna azt mondani bárkinek, hogyha megkérdezte volna, hogy hogy vagyok, válaszul, hogy köszönöm, jól.  Egészen néhány pillanattal ez elöttig, ezt a filmeknek, vagy az egyedüllétemnek, esetleg a…

 Ült az út szélén, és nézte, ahogy tovasuhannak előtte a kocsik. Ahogy sietősen elhalad mellette mindenki, telefonnal a fülükön egyeztetnek mindenféle időpontokat, és rohannak sebesen, nehogy kicsit is meg kelljen állniuk, és látniuk azt, ami körülöttük történik. Egy…

Hogy tervezem? Először is, este semmit nem alszok, mert nem szabad. Rémálmok csak tönkreteszik az egész napomat. A karikás szemeimhez meg már úgyis mindenki hozzászokott. Reggel könyvvel kezdek, olvasok, amíg Peti haza nem ér, aztán megmosom a hajam, felöltözünk, aztán szép lassan…

 Szükséges ecsetelnem, hogy mennyire ki vagyok a lábam miatt, vagy úgyis mindenki tudja, és inkább valami új dolgot kellene végre kitalálnom, amiről írhatok? Őszintén szólva, én is röhejesnek tartom, de nem tudok mit kezdeni az egésszel. Lassan akár lenne más választásom,…

 Kicsit csapongok. Innen-oda, egyszer erről beszélek, következő pillanatban, már teljesen másról. Hogy vagyok? Szarul vagyok. Miért? Mert őszintén elegem van, mindenkiből körülöttem. Nem feltétlen azért, mert bárki tett volna bármit is, pusztán azért, mert nem történik…

 Igazából nem tudom, hogy minek ülök le írni. Már nagyon régóta akarok írni, de valahogy úgy érzem, hogy mindegy mikor, és mért ülök le, mit akarok mondani, vagy miről akarok beszélni, egyszerűen nem tudom magamat adni, nem tudok arról írni, amiről szeretnék, minduntalan…

 Meg tudod parancsolni egy viharnak, hogy ne tomboljon? Egy vulkánnak, hogy ne törjön ki, vagy egy lavinát megállásra tudsz kényszeríteni? Persze hogy nem. Ezeknek mind az a lényege. Hogy tombolnak, hogy nagy erővel lecsapnak, mindegy mi történik.Ha akarnám, se adnám fel azt a…

Mért nem írok blogot? Mert elegem van. Unom, hogy senki nem figyel arra, amit mondani akarok. Beszélek, beszélek, beszélek, és utána teljesen olyan, minthogyha nem is ülne ott senki. Drága egy, és drága kettő. Nagyon meg tudtok sértődni azon, hogyha átjöttök, akkor nem ugrok a…

Sokat gondolkodok mostanában. Illetve ez így nem igazán álja meg a helyét. Tanulok, tanulok, és tanulok, és küzdök azért, hogy jól legyek, és bebizonyítsam a tanáraimnak, hogy tudom az anyagot. Van, aki ebben most egyáltalán nincs meggyőzve, és nem is csodálom. Általános…

Felmerült a kérdés, miszerint miben nyilvánul meg az, hogy küzdünk egymásért a kapcsolatban, egyáltalán mitől jó egy kapcsolat, vagy, hogy lehet a másikat szeretni megfelelően, vagy tenni a másikért, lenni a másikért, de az egészet nem túlzásba vinni. Valahogy az emberek a…

Hülyeséget csinálok? Hagynom kéne az egészet, átjelentkezni egy normális, átlagos gimibe, és játszva levizsgázni évvégén, aztán ha eljutok odáig, bejutni egy középszintű egyetemi szakra, megcsinálni úgy ahogy, aztán találni egy nagyjából jól fizető melót? Persze.…

Ült, és nézte az utcát. Várta, hogy feltűnik, hogy visszajön hozzá. Nem jött, és ő meg nem nyugodott. Tudta, hogy rossz ez így, és hogy nem teheti tönkre mások életét. Hogy azzal, hogy ő van, többet árt, mint segítene. Nincs mire büszkének lenni, nincs egy értelmes…

Említettem valaha, hogy egy kicsikét idegesít, hogyha nem tudom úgy szervezni az életemet, ahogyan azt én szeretném? Hát most akkor említem… Tanulok, és vizsgázok. Igyekszem bebizonyítani a lehetetlent továbbra is. Hogy amit akarsz, azt bármi áron bármikor, és bárhogyan meg…

Kirohanva az eső miatt, ha időközben el is állt, meg nem is igazán esett, legalább gondolkodni kint maradtam kicsit. Persze utána kivittem a telefont is. Biztos, ami biztos, legyen zene. Rájöttem valamire. Azon kívül, hogy csendes környék kell. Nekem magasan kell lennem. (Ami…

(Elöljáróban. Nem amputálták a lábamat. De ezeket az érzéseket, most csak sebekkel, és későbbi részben mással tudtam kifejezni. Nyílván, ha erről lenne szó, előzménye is lenne, és nem csak úgy megosztanám. Szóval nem megijedni, csak újabb metafora.) Lázas vagyok. Megint,…

..