Egy nap, egyszer, ha vége van mindennek, és túl vagyok rajta, át fogok menni. Ha nem engedsz be, küldök egy levelet. E-mailt írok, vagy felhívlak. De egy valamit szemtől szembe meg kell kérdeznem, ha sok mindenre úgysem kapok majd magyarázatot. Megbántad? Sajnálod, amit tettél? Hogy hazudtál, és elhitetted, hogy nekem ne higgyen? Nem fogok kiakadni, mindegy mit mondasz. Igazából most már nem izgatom magamat. Mi ezzel lezártuk. Nincs mit mondanom, kérdeznem, vagy szemedre hányni bármit is. Tudod, a család mi vagyunk. Mert, hogy mi segítünk egymásnak, és ott vagyunk. Még akkor is, hogyha esetleg nem tetszik, amit a másik csinál. Attól még a család tagja. És ezt te sem tagadhatod. Mindaddig te is a család része voltál, amíg nem rekesztetted ki te saját magadat. Mert neked is elnézett sok mindent, mert családtag voltál. Ezt te dobtad el magadtól. Nem más vette el.
Azért a kérdést egyszer majd felteszem. Mert érdekel, hogy megbántad-e.
