Felmerült a kérdés, miszerint miben nyilvánul meg az, hogy küzdünk egymásért a kapcsolatban, egyáltalán mitől jó egy kapcsolat, vagy, hogy lehet a másikat szeretni megfelelően, vagy tenni a másikért, lenni a másikért, de az egészet nem túlzásba vinni.
Valahogy az emberek a környezetemben azt hiszik, hogy tapasztaltabb vagyok, mint ők, és egyszerű válaszaim vannak az ilyen kérdésekre, csak azért, mert férjhez mentem, és láthatóan jól működő kapcsolatunk van. Én ezt nem gondolom így. Mármint hogy többet tudnék, csak mert idáig jutottunk. Az, ami erre talán okod adhat, az maximum annyi, hogy mint minden másban, ebben is maximalista vagyok, így talán az átlagnál jobban figyelek arra, hogy mi kell a másiknak, és a kivitelezést is próbálom a lehető legmegfelelőbben kivitelezni.
Mi a kapcsolat alapja? A feltétlen szeretet, és bizalom. Ez minden bizonnyal. Az, hogy a másik fontosabb legyen, hogy tudjunk kompromisszumot kötni, még akkor is, ha ez elég nehezünkre esik. Ennek persze nem kell magától értetődően mennie, vagy minden rossz érzés, és huzavona nélkül megtörténnie. Nyílván, hogyha nem volt még hosszú távú kapcsolata valakinek, vagy eddig csak a saját igényeihez volt szokva, akkor ez nehéz. Nálam ez különösképpen az volt. Én nagyon makacs vagyok, így maga az állandó kompromisszumkötés, nekem nehezebben megy. Szívesen teszem, mert ha neki így jobb, akkor sokszor ez elég nekem ehhez, de attól még nehezemre esik azt mondani, h nem küzdök, azért amit akarok, hanem beadom a derekamat. Hogyha még nem éltek együtt, akkor sokszor költözés után ezért is nehezebb. Megszoktátok, hogy abban a kevéske időben, amit együtt voltatok a másik jobban kész volt arra, hogy értetek tegyen, és azt nézze neked mi a jobb. Aztán összeköltözés után, a közös lakás válik az otthonotokká, ahol mindenki elengedi magát. És hirtelen az a lényeg, h ő mitől van jól, és ehhez igazodtok. Egy ideig. Aztán rádöbbentek, hogy ez már nem ugyanaz a kapcsolat, és amikor arra kerül a sor, hogy megbeszéljétek, hogy mit hogyan, és ki miben enged a másik miatt, ott jönnek a viták, és veszekedések.
Miben nyilvánul meg az állandó küzdelem a másikért?Hogy tipikus tankönyvi példát említsek. Hogyha a másik nem hajlandó lehajtani azt az istenverte WC-ülőkét, akkor nem árt egy nagy levegőt venni, elszámolni 10ig, 20ig passz… és egyszerűen ezt nekünk megtenni. Ha mindenhol otthagyja a kávés poharát, és az üres tejes dobozt, meg a zoknijait széthajigálja, és a csokis papírok is lassan már csak a mosdó padlójáról nem kerültek elő, sokszor nem érdemes veszekedni. Persze, megbeszélni és szólni lehet, de aztán ettől se kell sokat várni. Egy rossz beidegződés lassan, és fájdalmasan múlik el. :) Addig, sokszor nekünk kell nyelni, és nem veszekedni. Ez is egyfajta küzdelem. Magaddal, hogy annak ellenére, hogy utálod, és nem fogadod el ezt, nézz át rajta, és pakold el újra és újra a helyére a dolgokat.
Küzdelemnek számít szerintem az, hogy az ember mindig meg akarjon felelni a párjának, akinek ezzel egy időben viszont az a legfontosabb dolga, hogy meggyőzze, hogy neki nem kell megfelelni. Mert ha az ember görcsösen meg akar felelni, az se neki, se a környezetének nem jó. Lényeges, hogy tudja a másik, hogy ott vagyunk mellette, mindegy mi történik. De közben ne vegye készpénznek a szeretetünket, és jelenlétünket. Ne éljen vissza azzal, hogy mi biztosítjuk a támogatásunkról.
Fontos egy kapcsolatban szerintem a humor, a nevetés, a közös dolgok (mi pl. UNO-zni kezdtünk, és iszonyat jót tesz nekünk). Hogy megtalálja az ember a közös hangot a másikkal, és akarjon változtatni a dolgain. Törekszek arra, hogy csak jobb legyek, hogy a különböző helyzetekben, és szerepekben maximálisan helyt álljak, hogy tudjak róla, és értsem, miről beszél. Hogy figyeljek rá, tudjak hallgatni, és meghalljam, ha segítséget kér, és figyeljek rá olyan szinten, hogy észrevegyem az apró árulkodó jeleket, hogyha épp gondja van, vagy kezd kicsúszni a talaj a lába alól. Hogyha változik, ha változtat, vagy csak ha próbálkozik. Ott lenni, és szeretni. Talán ez az, ami a leginkább lényegesebb. Érezni, hogy a világot jelentem neki. Mindig arra vágyni, hogy ott legyen, de mégis hagyni, és küldeni el akár, hogy élje az életét. Ne hanyagolja el a barátait, és a családját, de rám is legyen ideje. Egyensúly. A kapcsolatban, a felek között, és úgy összességében mindenben.
Összeségében viszont úgy gondolom, hogy nem tudok segíteni senkinek. Alapigazságokat, és észrevételeket tudok elmondani, a saját kapcsolatom, vagy volt kapcsolataim alapján. De egy kapcsolat receptjét, csak az a két ember határozhatja meg, aki részese a kapcsolatnak. Csak az találhatja meg a kincseket rejtő láda kulcsát, akik ott vannak aszigeten. Én hiába mondom, hogy ezt, és úgy, hogyha ti máshogy viselkedtek a kapcsolatban. Mert amilyen az ember önmagában, és amilyen tulajdnságai akkor dominálnak, annyira különbözik attól, akivé egy kapcsolat résztvevőjeként válik.
