Így év végén mindenki átgondolja az elmúlt esztendőt. Ez nekem kicsit most elcsúszik, valahogy szeptembertől számítom az egy évet, ami így tulajdonképpen egy év és három hónap összesítésébe csap át. Hol költözéstől, hol az OORI-s benntartózkodás kezdetétől, de valahogy a körül az időpont körül kezdődik az egész.
Megint sok kapcsolat jött-ment, alakult át, és ez valahogy nagyon megviselt. Egyrészt a barátok. Elvesztettem egy-két embert, aki nagyon fájt, aki talán azóta se tudja, hogy mit okozott, és hogy mennyire közel állt. Más se gondolja, vagy ha van, és sejti is, elhinni úgyse meri, hogy igaz lehet. Nagyon hiányzol, és ezzel az érzésemmel nem tudok mit kezdeni. Esküvőre te se jöttél el, pedig fontos szereped lett volna. Számítottam rád.
Van egy másik fontos személy, aki talán nem is volt már közel hozzám egy ideje, de mégis azt reméltem, hogy ez megoldódik, hogy költözéssel, szabadabb a légkör, többször tudunk találkozni. Ez nem így történt. Esküvőmre nem jöttél el te se, és még ez se érdekelt, csak beszéljünk, legyünk jóban, és ne veszítselek el. Egy olyan világhoz kötöttél, amit bár elfelejtettem már, de mindig szívesen emlékszem vissza rá. Azt hiszem, azóta se voltam olyan felszabadult senkivel se, és nem mondtam el semmit olyan könnyen, mint neked. Hiányzol.
Vannak olyanok, akiket nem most vesztettem el, mégis hiányoznak. Nem találom sokszor, hogy kihez forduljak, mikor legszívesebben veletek beszélnék újra, és bújnék.
Köttetet új kapcsolat, egy is, több is, egy része, már az elején elszakadt, másik még tartott egy ideig, de végül ott is túlságosan meglazult a kapcsolat.
Közelebb kerültem két csajhoz is, akiket imádok, és aggódok értük. Nem mostani a kapcsolatunk, finoman szólva sem, talán ti vagytok az egyedüliek, akiknél jó irányba változtatott, hogy elköltöztem otthonról.
És kötettek új, vagy azt hittem, hogy szorosabb kapcsolatok, mint eddig, akikkel viszont egy ideje nincs kapcsolatom. Én nem akarok írni/hívni bárkit, mert nem az én barátaimról van szó, hanem azokról az emberekről, akiket Peti miatt ismertem meg. Hiányzik. Hiányzik, ami nem is igazán volt? . Ez azért egy érdekes mondat volt. Nah mind1. Szóval csak hiányzik, hogy találkozzatok. Hogyha én zavarok, akkor inkább elmegyek itthonról addig, de találkozzatok. … Ezt lehet, nem kellene tovább szőnöm….
Akik, leginkább fontossá váltak, azokról később. Ez amúgy öt ember. De elég valószínű, hogy az az öt tudja, hogy ide tartozik. :)
Van néhány olyan, akikkel alakulhatott volna, lehet, hogy fog még, de eddig nem igazán sikerült. Hogy miért, vagy miért nem, ez elég bonyolult, vagy velem szemben voltak előítéletek, vagy az jelentett akadályt, hogy nem tudok menni.
A végén pedig elérkeztünk egy elég nagy csoporthoz, illetve egy felismeréshez. Miszerint, így végiggondolva, valahogy azok, akik az esküvőmre nem jöttek el, azok vagy még távolabb, de közelebb biztos nem kerültek hozzám. Nem gondoltam, hogy ennyire meghatározó lesz, de végül is be kell látnom, hogy az. És akkor az utolsó csoportról.
Ez pedig a család, és annak az átalakulása.
