Cukor nélkül a tea is keserű

Tó. Folyó. Víz.  Nem tudom mi volt kicsi koromban. De. Pest. Duna. Rákoskeresztúr. Naplás-tó. Az első olyan kirándulás, amit nagyon élveztem: London, Temze.  Az első, utolsó, és igazi, A nyaralásunk, Tunézia – Földközi tenger. Nagyiékhoz járás: Bujtosi, Tisza. A kiruccanás,…

Imádom!! Újra és újra elérkezek egy-egy ponthoz, amikor tovább kellene mennem, de egyszerűen nem látok utat magam előtt. Nincs merre menni. És akkor mindig megoldódik. Mindig. Hihetetlen. Hiszem, hogy megoldódik minden, és tényleg. Hogy nem kell arra mennem, és olyan utakat…

Ez megint egy vicces nap volt. Egyedül voltam, és mint ilyen pillanatokban, Mesike hirtelen döntéseket tud hozni. És ha még segítségére van ebben más is, akkor meg még inkább. :D Ma esett az eső. Márpedig azt nagyon szeretem, és amúgy is rég áztam. Szóval elindultam az esőben,…

Már vártam, hogy mikor írok egy olyan bejegyzést, ahol lefele halad a hullámvasút. De az a baj, hogy annak ellenére, hogy normális esetben lehet hogy lefele haladna, most az se megy. Csak az idegesít, hogy vannak problémák, miközben felfele halad. :) Kicsit megint kezd elegem lenni…

Most írtam neked bejegyzést, így lehet, kicsit hülyén hat, hogy megint írok. De nem tudok mit csinálni. Tegnap te sírtál, azon, amit én írtam. Most én sírtam, azon, amit te írtál. Először megijedtem, és ösztönösen ellenkezni kezdtem, hogy mi az, hogy te is ugyanazt, és még…

Azon gondolkodtam, hogy írok egy blogot, hogy mit szeretnék, és hogy mért nehéz egy ilyen pasit találni, vagy nekem szimplán mért nem megy. Aztán rájöttem, hogy ennek nagy része bizonyítottan megvan benned, és hogy jééé, mi együtt vagyunk. Majd rádöbbentem, hogy ma nem is igazán…

Magam körül sem azt láttam sosem, hogy egy kapcsolatot / házasságot feladunk, és elválnak az útjaink, csak mert valami történt. Szülők, nagyszülők, nagynéni, mindenhol ezt láttam. Lehet, hogy akár úgy, hogy sajnáltam az egyik felet. De akkor is együtt voltak.Másként meg, a…

Tombol a szél kint, csak úgy hajlongnak a fák, mintha ők is küzdenének. A vihar ellen, a szél ellen, az életben maradásért, a talpon maradásért. Azért, hogy itt legyenek, és továbbra is értelmük legyen. Árnyékot adjanak, és fészkelő helyet biztosítsanak. Odúként…

Igen, én az vagyok, aki képes megállni, és rácsodálkozni két kis levelibékára. Képes vagyok nézni őket, és aztán azon gondolkodni, hogy ahogy ott ültek, most mennyire jól érzik magukat, csak mert találtak egy kis árnyékos helyet, ahova el tudnak bújni. Persze az lehet nem esett…

Vonaton ültünk. Ott volt Peti, és épp tette el az újonnan megismert csajok megszerzett telefonszámait rejtő kis papírokat. Mikor megkérdeztem, hogy mik azok, persze letagadta, hogy nem lényeg, semmi. Én itt döntöttem úgy, hogy lelépek. És át akartam szállni valami vonatra.…

Gondolkodtam, hogy írjak-e vagy sem, de nem tudom megállni. :) Határozottan felfele halad a vasút. Ezt mondtam reggel. :) Meg azt, hogy nagyon nagyon jól éreztem magam. Nem történt semmi érdekes, nem csináltunk semmi különöset, de mégis annyira jó volt. Jó feküdni melletted/hozzád…

Változatosság kedvéért megint ott tartunk, hogy én intézem a válást. Ezt én nem is értem igazán. Hogy van az, hogy arra van idő, és kedv, és energia, és minden, hogy együtt legyünk, de arra, hogy lezárjuk, arra nincs? Tényleg ennyire bunkó tud lenni valaki, hogy ennyi tiszteletet…

Elmeséljem, hogy mi a vicces érzés? Az, amikor az egyetlen ember, akitől azt várnám, hogy mellettem áll, nem teszi. Realitás. Mindig, mindenáron. És tudod, elfogadtam, hogy ez van, és ez így van. Mindig ezt csinálod. Ha szárnyalok, és szabadnak érzem magam, te megjegyzed, hogy…

Egy ideje nem írtam, és ahogyan ez lenni szokott, ennek most is megvan a miértje.Ott hagytam abba, hogy 28án blogot írtam. Egészen addig, csak szívek szállodáján éltem, onnantól fogva Grace klinikán, és facen. Beszélgettem, illetve inkább csak válaszolgattam mindenkinek, és…