Azon gondolkodtam, hogy írok egy blogot, hogy mit szeretnék, és hogy mért nehéz egy ilyen pasit találni, vagy nekem szimplán mért nem megy. Aztán rájöttem, hogy ennek nagy része bizonyítottan megvan benned, és hogy jééé, mi együtt vagyunk. Majd rádöbbentem, hogy ma nem is igazán beszéltünk. (Hozzáteszem túl sok alkalom se volt rá, mert nagyrészt aludtam.) Sorra vettem, mindent, ami történt, vagy amit éreztem, és rájöttem, hogy a fele meg se történt. Hogy nem veszekedtél velem, hogy nem mentünk el sehova, ahol te totál részegre ittad volna magad. Hogy nem csináltál semmi olyat, amiről álmodtam. Aztán rádöbbentem, hogy azon a kevéske kis időn, mikor fent voltam, ezért nem beszéltem veled. Mert azt hittem, hogy ezeket megtetted. Szóval ne haragudj. Időbe telt, de rájöttem.
Viszont így meg most megint hiányzol, és megint csak azt várom, hogy mikor lesz 4 óra, mert akkor jössz haza. Tegnap nagyon jó volt veled lenni. Délután olyan jól aludtam, attól, hogy megnyugtattál, és simogattál, hogy azt elmondani nem tudom. De gondolom azt észre is vetted utána, mert totálisan nem mozgott semmim, annyira sikerült lazítani, és tényleg pihenni kicsit. Másik meg utána este, hogy mindegy mennyit beszéltem, nem akartál lefeküdni, és aludni. Nekem mégis sikerült, bocsi. :) De megint csak nagyon megnyugodtam. Tök jó volt azt látni, hogy érdekel, amit mesélek, meg hogy figyelsz, és hogy nem tartasz hülyének. Se a miatt, amit mondtam, se a miatt, amit írtam. Nagyon jó veled lenni, és nagyon hiányzol, mikor nem vagy itt. Szeretlek. :)
