Imádom!!
Újra és újra elérkezek egy-egy ponthoz, amikor tovább kellene mennem, de egyszerűen nem látok utat magam előtt. Nincs merre menni. És akkor mindig megoldódik. Mindig. Hihetetlen. Hiszem, hogy megoldódik minden, és tényleg. Hogy nem kell arra mennem, és olyan utakat bejárnom, amire nincs szükségem. És nem is teszem. Csak várok.
Most viszont kezdtem elbizonytalanodni. Itt állok, szerelmes vagyok, és néhány napja már motoszkál a fejemben, hogy akkor most merre is tovább. Mert ha ezzel kapcsolatban várna rám bármiféle döntés, vagy nagyobb probléma, akkor ez lenne szem előtt. Lenne valami, ami miatt ezen rágódok. Vagy egyszerűen, csak ezzel foglalkoznék. De most még ezt se teszem. Egy biztos háttérré vált a kapcsolatunk. Ami nem azt jelenti, hogy mostantól nem lesznek problémák, de most nem annak van ideje, hogy ezzel bármit is kezdjek. Jó együtt lenni, azt már látjuk, hogy mi az ami szokatlan a másikban. De nincs semmi más, amivel törődnünk kellene, azon kívül, hogy szeretjük egymást. (Bővebb felvilágosítás csak annak, aki ennyiből nem értette meg a lényeget. :D)
Válni készülök, azon kívül meg megyek megint Pestre back. Nem mondom, hogy haza, mert most már végképp nem tudom azt annak nevezni. Vége az arabomnak, és el kell döntenem, megyek-e tovább. (Persze azt még mindig nem tudom.) Tetoválást akartam, meg is terveztem, de nem tudtam, hogy tényleg kell-e nekem, tényleg meg kell-e csinálnom. Ezen kívül? Semmi. Nincs tanítványom, nincs normális mód arra, hogy be tudjak járni suliba. Úszott az IB, és így megint lemondok valamiről.
De már nem fáj. Már nem nehéz. Ennek kell történnie. Múlt évben júliusban likeoltam facebookon egy sorozatot, aminek szeptemberre várták a megjelenését. Elmondjam mi volt az egyetlen indokom? Az a csaj játszik benne főszerepet, aki az egyik másik általam nézett sorozatban már játszott. Az a sorozat akkor segített, és az is csak úgy jött. És ez is elém került, és likeoltam, és eldöntöttem, hogy majd nézem. Semmit nem olvastam róla. Csak azt éreztem, hogy kell, és kész.
Most megtaláltam a sorozat első évadját. Megnéztem az első részt, és megint tudom, hogy merre tartok. A csaj orvos, és az apja rá hagyja a rendelőjét, egy kis városban. Nagyvárosban él, de lemegy, és ott jön rá, hogy akihez ment, hogy nála dolgozzon, meghalt, ráhagyta az egészet, jah, és hogy igazából ő a vérszerinti apja. Jah, és a rendelőnél piros juharfa van. Olyan tetoválást terveztem magamnak.
Mi ebből az egyértelmű? Az, hogy igen, kell a tetoválás, hogy igen, nem vagyok hülye, hogy el akarok jönni Pestről, és igen, orvos lesz belőlem. Jah, és igen, akkor is meg kell keresnem apámat, és felvennem vele a kapcsolatot. Hogy utána mi lesz, az majd kiderül. De erre kell mennem. Jah. És tegnap felhívott egy leendő tanítvány. Akkor ki csinálja rosszul? :D
És persze. Nem véletlen lett az a címe, ami. Mert hát, tudjuk, hogy ki intézkedett. :)
