Cukor nélkül a tea is keserű

Vonaton ültünk. Ott volt Peti, és épp tette el az újonnan megismert csajok megszerzett telefonszámait rejtő kis papírokat. Mikor megkérdeztem, hogy mik azok, persze letagadta, hogy nem lényeg, semmi. Én itt döntöttem úgy, hogy lelépek. És át akartam szállni valami vonatra.…

Gondolkodtam, hogy írjak-e vagy sem, de nem tudom megállni. :) Határozottan felfele halad a vasút. Ezt mondtam reggel. :) Meg azt, hogy nagyon nagyon jól éreztem magam. Nem történt semmi érdekes, nem csináltunk semmi különöset, de mégis annyira jó volt. Jó feküdni melletted/hozzád…

Változatosság kedvéért megint ott tartunk, hogy én intézem a válást. Ezt én nem is értem igazán. Hogy van az, hogy arra van idő, és kedv, és energia, és minden, hogy együtt legyünk, de arra, hogy lezárjuk, arra nincs? Tényleg ennyire bunkó tud lenni valaki, hogy ennyi tiszteletet…