Gondolkodtam, hogy írjak-e vagy sem, de nem tudom megállni. :) Határozottan felfele halad a vasút. Ezt mondtam reggel. :) Meg azt, hogy nagyon nagyon jól éreztem magam. Nem történt semmi érdekes, nem csináltunk semmi különöset, de mégis annyira jó volt. Jó feküdni melletted/hozzád bújva, és csak élvezni, hogy mennyire megnyugtat. Vagy nézni egymást, aminek úgyis az a vége, hogy megint mindenki csak mosolyog, és lassan én is leszokok róla, hogy állandóan azt kérdezzem, hogy miért mosolyogsz. Megszokom, hogy szimplán ez van. :) Vagy ez vicces, hogy ehhez is hozzá kell szoknom? Hát megesik. :) Bocsi. :D
Tegnap beszéltem Petivel. És bevallom, paráztam. Féltem, hogy minden, amit érzek, vagy amit gondoltam, fel fog borulni, ha beszélek vele. Féltem, hogy még mindig befolyásol, hogy nem tudok túllépni, és kettőnk közé férkőzik valahogy. Ehelyett beszéltem vele, letettem, és csak annyit mondtam, hogy utállak. Mert az már gonoszság, ha rá se tudok haragudni, és ő se tud felidegesíteni, csak mert itt vagyok melletted, és mindenen csak nevetek. :D
És. Csak nevettél azon is, hogy mennyire bele tudok merülni a könyvbe, és hogy reggel megint gumicukor volt az első. Jó volt tegnap hazasétálni veled, meg utána filmet nézni. :D
Hiányzol, és szeretlek. De ezt meg úgyis tudod. :P
