Ez megint egy vicces nap volt. Egyedül voltam, és mint ilyen pillanatokban, Mesike hirtelen döntéseket tud hozni. És ha még segítségére van ebben más is, akkor meg még inkább. :D Ma esett az eső. Márpedig azt nagyon szeretem, és amúgy is rég áztam. Szóval elindultam az esőben, hogy sétáljak egyet. Hát az egésznek az lett az eredménye, hogy iszonyat módon kifárasztottam magam. Konkrétan úgy fáj mindenem, hogy mozogni is rossz. :D De közben persze hihetetlenül élvezem.
Szóval elindultam, zenét hallgattam, még a csizmámat is felvettem, szóval csizmában, rövid farmernadrágban, és egy kék topban elindultam. A topot hamar felhajtottam, hogy a hasamat ne fogja, mert egyrészt melegem volt, másrészt jólesett, hogy áztam. Mentem, és hallgattam a zenét, aztán valami elszállt az agyamban. :D De konkrétan. Mert elkezdtem futni, mint az őrült, és nem igazán tudtam leállni. Konkrétan mikor leálltam, összeestem a fűben. :D Én iszonyatosan élveztem, de hát gondolom, az már, megint nem aki majd olvassa. Minden esetre egy 10 percet feküdtem ott, majd továbbindultam. Aztán mikor körbeértem azon az úton, ahol már múltkor mentünk Pistivel, fogtam magam, és tovább mentem. :D Viszont most letértem arra, amerre még nem voltunk, és rohadt sokat mentem egyedül, zenét hallgatva, csak azért mert vicces, mert élvezem, mert jólesik. Végül persze megálltam, és lefeküdtem egy kicsit pihenni. De iszonyatosan élveztem. Azt is, hogy ázok, azt is, hogy vizes fűben fekszem, hogy másznak rajtam a bogarak, hogy csak felhőket látok magam felett, hogy üvölt a zene, és én is úgy üvölthetem, ahogy akarom, mert az égvilágon senki se hallja. Egyszerűen olyan jól éreztem magamat, hogy azt elmondani se tudom.
Út közben, ha arról volt szó, leültem, pihentem kicsit, és csak utána mentem tovább, de őszintén, ebből nem túl sok volt. Többnyire valamin mindig elcsodálkoztam, és néztem a bogarakat, a millió kis pillangót, a gyíkokat, vagy a csigákat. Nagyon jó volt ott lenni, egyedül lenni, és egyáltalán nem gondolkodni. Semmin. Egyedül az sms után jutott eszembe hogy merre vagyok, és mi van. Akkor feltettem képeket is, amit csináltam, aztán lassan visszaindultam, hogy ne legyen aggódás.
Persze lett, és úgy érzem, hogy ezt már sose úszom meg. Menni nagyon sokat mentem, szóval azt le se írjuk, akit nagyon érdekel, úgyis ki tudja számolni. Holnap majd valszeg írok valami érdekeset is ennek hatására, most viszont nem vágyok semmire, csak arra, hogy végre lefeküdjek, bújhassak, és pihenjek. :)
