Cukor nélkül a tea is keserű

 Együtt volt a négyes újra. A kis csapat már elfogadta a döntést,és megnyugodtak, most mégis olyasmi történt, amit egyikük se várt. A távolban a sast látták, ahogy egy veréb felé száll, hátra-hátra néz, de csak száll, és száll tovább. A sirályra nézték, kutatva…

 Szóval, amit említettem ki. Két fajta ember ismer engem. Egy, aki olvassa a blogomat, és beszélget velem. (Itt ugye nem ritka az, hogy hamarabb tudja, hogy miről szól a blog, ha már hamarabb beszéltünk.) Ők azok, akikre azt mondom, hogy nah igen, ők ismernek. És másik kategória…

 Totálisan kiborultam. Megint elbasztam, és nem tudom, hogy a picsába szedem össze magam. Egyszerűen meg volt az érzés, és olyan szinten félek tőle, és rettegek, hogy saját magamat hergelem bele. De ember. Nem érti meg tényleg senki, hogy mennyire szar??? Az, amikor azért lépnek…

 Igazából abszolút azt érzem, hogy kisebb-nagyobb darabokból vagyok össszeragasztva, hogy aztán újra és újra darabjaira törjenek, vagy romboljam saját magamat. Ami ugye a jobbik eset, mert valószínű én rombolni csak akkor fogok, ha van már raktáron alkatrészem. De ha nincs,…

 Na, kérem szépen. A mai nap abszolút nem arra lett kitalálva, hogy menjek, és mászkáljak. Van ilyen nap. Egyszerűen el kell fogadnom, hogy van, amikkor csak a selejtes sejteket kapom meg, és ez által aznap rohadtul fáj a lábam. Ez konkrétan azt jelenti, hogy mind két combom…

A patás, a repdeső, az ollós, és az irányító. Újra együtt voltak, és újra vitáztak. Illetve. A három vitázott, a skorpió meg megint csak hallgatott, és várt. Ő már tudta, hogy ennek nincs értelme, de mit tudott ő kezdeni ezzel a három önfejű egyénnel. Mikor másokkal…

"Továbblépsz, mert ez az élet rendje; mert csak ezt teheted. Addig mész, amíg elmúlik a fájdalom, vagy találsz valami újat, ami még ennél is jobban fáj." Jennifer Weiner 

Szeretlek. Mindegy mi az istent csinálsz, mindegy mennyiszer bántasz, és hogy viselkedsz velem. Szeretlek. És megint bőgök. Persze holnap reggelre megint eljutok odáig, hogy az egészet egyszerűen hagyom, hogy minnél mélyebbre, minnél távolabbra zuhanjon bennem, de attól most még fáj,…

 Könyörgöm. Segítsetek majd. Kérlek. Nem akarom folyton ezt csinálni. Nem akarok mindig csak kiakadni, és olyan kapcsolatban élni ahol 2 évente szakítanak velem. Könyörgöm. Ha én úgy akarom, akkor el tudom engedni, és vége lesz, ugye???? Megszűnnek az érzések, ha egészen…

Megint hülye voltam. Haza jöttem, és eldöntöttem, hogy blogot írok. Ennek ellenére eltelt fél óra, és semmit nem írtam. Aztán azon kaptam magam, hogy azon gondolkodok megint, hogy mivel kit bántanák meg, és mit ne írjak le. Viszont tudjátok, mi van? Az, hogy konkrétan nem érdekel.…