Szeretlek. Mindegy mi az istent csinálsz, mindegy mennyiszer bántasz, és hogy viselkedsz velem. Szeretlek. És megint bőgök. Persze holnap reggelre megint eljutok odáig, hogy az egészet egyszerűen hagyom, hogy minnél mélyebbre, minnél távolabbra zuhanjon bennem, de attól most még fáj, és csak ez az érzés marad. Meg az, hogy nem vagy itt, hogy nem tudlak megölelni, hogy nem bújhatok hozzád. Hogy nem csókolsz meg, és nem vagy velem. Mindennek vége, én meg az egészről lemaradtam. Nem tudom, mi miért történt, és nem tudom mit rontottam el. Nem is érdekel. Szeretlek, és csak ez a lényeg. Azt akarom, hogy itt legyél, hogy segíts, hogy megnyugtass. Szeretnék pihenni kicsit. Mért olyan nagy baj ez?? Mért nem kapom meg sose amit szeretnék???Ennyit szeretnék. Szeretni. ennyit.
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://egy-porszem.blog.hu/api/trackback/id/tr34151730
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.