Igazából abszolút azt érzem, hogy kisebb-nagyobb darabokból vagyok össszeragasztva, hogy aztán újra és újra darabjaira törjenek, vagy romboljam saját magamat. Ami ugye a jobbik eset, mert valószínű én rombolni csak akkor fogok, ha van már raktáron alkatrészem. De ha nincs, akkor meg kell rendelni, az ügyfélnek meg várnia kell, mire kihozzák, és kicseréljük a hibás elemet. Ez főleg akkor probléma, amikor a rendelt alkatrész is már javított állapotban kerül hozzám. Kockázati tényező, és több munka.
Hogy mért érzem ezt, azt most ne vesézzük. Mindenki, aki olvassa a blogot, nagyon sok mindennel tisztában van már. (És erről fog szólni a következő blogom.) Ami most lényeges kérdés, az az, hogy mért fontos, hogy ezt érzem magamról. De ez is hamar ki fog derülni.
Maga a cím, az lehetne helytálló, és vicces, igazából csak úgy gondoltam, hogy abszolút passzol a jelenlegi álláshoz. Mert, hogy. Jött egy új srác az osztályba. (Igazából fennforgás történik, és jönnek-mennek a diákok, nem tudni, ki hol köt ki.)
(Nagy a kísértés, hogy metaforában folytassam, de nem teszem. Mert, hogy akiről szól a blog, és akiről írtam, az pont az „új” állapota miatt, nem terhelendő le ennyire rögtön, hogy saját magáról is metaforát kelljen értelmeznie.)Az igazsághoz hozzátartozik, hogy valamennyire már megírtam ezt a bejegyzést, de a beszélgetésünk után ezt most átírom. Más dolgok kerültek előtérbe.
Szóval. Az elejéről. Az osztály jelképezi az összes ismerősömet. Akik persze nem minden órán ülnek így együtt, azaz: Nem minden ismerősöm áll ugyanannyira közel hozzám. Adott órán, adott osztály jön létre: Adott problémát, adott személyekkel beszélek meg.
Akik jönnek: Azok az új ismerőseim, akikből még nem tudni, ki melyik csapatba kerül: Ki mennyire válik fontossá az idő múlásával.
Akik mennek: Peti ismerősei, akiknél reméltem, (többnél is, elég erősen), hogy egyszer majd szűkebb körökbe is bekerülnek.
Ennyit a metaforáról.
A lány, meg a fiú. A lány nagyon régóta nem nyitott mások felé, most újra elkezdett, így most nagyon sok emberrel beszélget. Ő most csak arra vágyik, hogy nyugodt legyen, és ne kelljen semmin se gondolkodnia, vagy ne érezzen semmit sem. A fiú meg jött, nyitott a lány felé, és ebből kialakult egy beszélgetés. Majd több beszélgetés, majd egy találkozás, és egy kötődés. A lány kötődik, mert úgy érzi, hogy a fiúnak elmondhatja, mit érez, és a fiú ezzel nem él vissza. A lány jól érzi magát, mert nem kell félnie, hogy kihasználják a helyzetet, és valakinek megint csak szexre kell. A lány örül, mert talált megint valakit, akit úgy érez, hogy a barátja lesz. A fiú, nem értett valamit, amit a lány mondott. De a lány elmondta, és elmagyarázta, és utána a fiú is megnyugodott. A fiú se akar mást, csak barát lenni. De a lány még is aggódik.
A lány tudja, hogy érzelmileg sérült, és tudja, hogy ezzel a világ másik végére tudja kergetni a többieket. Mert a lány fél, hogy rosszat mond, hogy félreértik, vagy, hogy csak elveszít valakit, akihez legalább már egy kicsit kötődik.
