Megint hülye voltam. Haza jöttem, és eldöntöttem, hogy blogot írok. Ennek ellenére eltelt fél óra, és semmit nem írtam. Aztán azon kaptam magam, hogy azon gondolkodok megint, hogy mivel kit bántanák meg, és mit ne írjak le. Viszont tudjátok, mi van? Az, hogy konkrétan nem érdekel. Ugyan azt fogom csinálni, mint eddig. Írok, és remélhetőleg a végén megkönnyebbülök. Ha nem, akkor meg majd úgyis szólok, hogy hazudtam.
Hazafele rohadt jól éreztem magamat. Aztán rájöttem, hogy megint fájdalmasan hülye vagyok, napok óta. :D Aztán meg azon gondolkodtam, hogy akkor most mi is van, mert tegnap ugye történt, amit történt. Nah ezeknek a bővített változatát olvashatjátok, ha továbbmentek.
Tegnap állítólag megint hisztiztem. Mi történt? Észrevettem, hogy a drága férjem úgy döntött, hogy márpedig ő jelzi mindenkivel, hogy egyedülálló. Ami után én felhívtam, és sokadik csörgetés után végre tudtam vele beszélni. Választ nem kaptam, csak azt, hogy hagyjam békén, mert fontos telefont vár. Ezek után úgy döntöttem, hogy ezek szerint én is egyedülálló vagyok, majd közöltem anyámmal, hogy könyörgöm like-olja velem együtt. (Szerettem volna elkerülni a sok sajnálkozó kommentet.) Ezek után aki kommentelt, annak próbáltam poénosan lekezelni a helyzetet, majd mikor nem ment, leírtam, hogy igen, rosszul érintett. Nem is értem. Kit ne érintene?? Ezek után Peti like-olta az állapotomat, ami meg abszolút pofonként érintett.
A beszélgetést mindenki olvashatja FBon. Ezek után megkaptam a fejemhez, hogy tudta, hogy sárdobálás lesz, és lesz a hibás. Én nem gondolom, hogy bármi kicsit is sárdobáláshoz hasonlító mondat megjelent volna ott a kommentek között. De várom annak a jelentkezését, aki segít, hogy rájöjjek melyik is volt ez.
Majd megkaptam, hogy ő egyedül van, és akkor mért lenne az kiírva, hogy házas. És már csak a papíron vagyunk házasok. Erre itt szeretnék reagálni. Egy a probléma. És itt felvilágosítanék minden mostani, vagy leendő férjet. A házasság nem annyi, mint egy kapcsolat. Csak azért mert szakítasz, és elköltözöl, attól még nem szűnik meg a kapcsolat. Bármennyire is fáj, attól te még nem lettél egyedülálló. Pont erre van kitalálva. Hogy aki így gondolja, hogy kész rá, az elfogadja, hogy csak azzal h elmegy, nem tudja semmissé tenni, csak akkor, ha elválik. Itt jegyezném meg, hogy semmit nem tettem, hogy meggátoljam a válást.
És őszintén? Most már nem is akarom. Nem tudom, hogy mi volt közöttünk. Az egész 4 éves kapcsolatból nem értek semmit jelenleg. Minek voltál ott, minden műtétnél, és minden bajban? Mindig mindenhova vittél kerekesszékkel is. Apám is megpróbált elrettenteni, nagyon durván, mégse mentél el. Korányiba is rendesen köcsögök voltak. De minden ellenére végig ott voltál. Megküzdtél azzal, h nem lehetett hozzám érni az emlékeim miatt, és hogy nem engedtem közel magamhoz senkit. Ezek után, mikor végre tudok járni, vannak diákjaim, neked van munkád, és minden rendeződik, lelépsz? Most komolyan? ... Nem értem.
És azok után, hogy azzal mentél el kedden, hogy néhány napra mész haza anyudhoz, de szeretsz, nincs baj, ezt szerdán is tartottad, majd pénteken visszajössz, azzal hogy mindent megbeszélünk majd, mire annyi volt a megbeszélés, hogy közölted, az „Eddig még nem is szakítottál?” kérdésre, hogy „Akkor most szakítok.” . Ezek után mi történt ? Még egyszer összejöttünk, egész nap teljesen olyan voltál, mint régen, majd egy nappal később SMSben szakítasz... Aztán meg fogod magad, és annyi tisztelettel nem vagy felém, hogy igen, attól még házasok vagyunk. Ennyire nehéz lett volna megvárni, hogy elváljunk, és utána tudja meg mindenki h egyedülálló vagy ? Vagy ennyire fontos jelezni, hogy szabad préda vagy? Abszolút nem tudom eldönteni. És ezek után, amikor még próbálom az egészet jól kezelni, még én vagyok a hülye, és én dobálom a sarat. Nézd, nekem ebből most lett elegem. Ezt egyszer a két hétnél megtetted. Most egy hónapja nem adsz indokot arra, hogy még is mi bajod van. De tudod mit ? Csináld. Úgy érzem, hogy nagyon félreismertelek ezek szerint. Nem gondoltam sose, hogy így fogsz kezelni egy ilyen helyzetet. Tudod mi a vicces? Hogy egyszerűen minden csatornát elzártam magamban, ami veled kapcsolatos. Nem vagyok hajlandó állandóan bőgni, magamba roskadni, és összeomlani. Egy olyan ember miatt, aki smsben, szakít, és facebookon válik... Ha válni szeretnél, add be a válópert. Senki nem tart vissza.
Szóval mindent elzártam, és nem foglalkozom vele. Lehet, hogy szerinted ez a vége, és itt zárod le. Én ezzel szemben tartom magam ahhoz, amiről a házasság szól. Ha elváltunk, majd foglalkozok az érzéseimmel. Akkor majd foglalkozok azzal, hogy mennyire hiányzol, és mennyire nem tudok semmit se csinálni. De tudod, akkor jogos lesz. Addig viszont azt teszem, amit apámnál tettem egy idő után. Amikor jött, átkapcsoltam az agyam. Minden mással foglalkoztam, csak nem azzal, amit csinál, és amit érzek. Aztán amikor legközelebb biztonságos volt a helyzet (akár 2 nappal később a suliban reggel), fogtam magam, az egészet kiadtam magamból, és bőgtem. Dühöngtem, vagy csak próbáltam megérteni a dolgokat. Addig meg mindent úgy csináltam, mint addig. Jól éreztem magam, és önmagam voltam.
Ami miatt meg nagyon jól érzem magam, az az, hogy végre újra önmagam vagyok. Iszonyatosan régen voltam így, és éreztem azt. Mit érzek? Azt, hogy minden, amit szeretnék, megint csak sikerül. Minden, amit kitaláltam, vagy megvalósult, vagy sínen van.
Beiratkoztam az idegen nyelvű könyvtárba. Kölcsönöztem, és jövő héten tanulni is megyek már. Szereztem új tanítványt, és jól tudok tanítani. Tetoválásomat szerdán megcsinálják, időpontom van rá, és pénzem rá. :D Beiratkoztam az arab tanfolyamra, jövő héten első óra. J Beszéltem egy személyi edzővel, és csütörtökön találkozom vele, megbeszélni, hogy mit tudok sportolni a lábammal. Megjavítattam a mobilizátoromat, és nagyon sokat megyek, és járok a városban. Bejárok a suliba is néha. Vannak új ismerőseim, akikből remélhetőleg lesznek tartós barátságok is. Az itteni könyvtárba is járok, és itthon is olvasok. Egyszerűen minden összejön, amit eltervezek, és jól érzem magam. Mosolygok, és jó kedvem van. Nem foglalkozom vele, hogy mit érzek irántad, és így jól vagyok.
És tudod, rohadt szar abba belegondolni, hogy nem leszel velem most már, hogy nem tőled lesz gyerekem, és nem veled költözök. A legszebb az egészben, hogy te löksz el magadtól egyre messzebb, csak hogy barátok se tudjunk maradni, még véletlenül se. És ha így gondolod, így is teszed. Én nem tudok folyton könyörögni, és remélni, hogy szeretsz engem. Nem szeretsz, akkor nem szeretsz. Legyél együtt azzal, akit szeretsz ( úgy gondolom, hogy már most van rá jelölted), aztán remélem tényleg ez lesz a jó megoldás, és később nem fogod megbánni. Miattam meg ne izgulj. Majd egyszer én is lezárom, és egyszer majd én is azt mondom, hogy igen, tudok a nélkül a gondolat nélkül létezni, hogy folyton téged akarjalak megölelni.
Addig is viszont csak azt tudom elfogadni, hogy jó kedvem legyen. Mert mindennek meg van az oka, és az értelme. És ebből is csak jól fogok kijönni. Pozitívan, és nem összetörve, és még durvábban megnyomorítva. Érezd jól magad, csináld, amit szeretnél, én is ezt teszem, és válj el, DE ne RAJTAM kérd számon.
