Cukor nélkül a tea is keserű

Igen, én az vagyok, aki képes megállni, és rácsodálkozni két kis levelibékára. Képes vagyok nézni őket, és aztán azon gondolkodni, hogy ahogy ott ültek, most mennyire jól érzik magukat, csak mert találtak egy kis árnyékos helyet, ahova el tudnak bújni. Persze az lehet nem esett…

Vonaton ültünk. Ott volt Peti, és épp tette el az újonnan megismert csajok megszerzett telefonszámait rejtő kis papírokat. Mikor megkérdeztem, hogy mik azok, persze letagadta, hogy nem lényeg, semmi. Én itt döntöttem úgy, hogy lelépek. És át akartam szállni valami vonatra.…

Gondolkodtam, hogy írjak-e vagy sem, de nem tudom megállni. :) Határozottan felfele halad a vasút. Ezt mondtam reggel. :) Meg azt, hogy nagyon nagyon jól éreztem magam. Nem történt semmi érdekes, nem csináltunk semmi különöset, de mégis annyira jó volt. Jó feküdni melletted/hozzád…

Változatosság kedvéért megint ott tartunk, hogy én intézem a válást. Ezt én nem is értem igazán. Hogy van az, hogy arra van idő, és kedv, és energia, és minden, hogy együtt legyünk, de arra, hogy lezárjuk, arra nincs? Tényleg ennyire bunkó tud lenni valaki, hogy ennyi tiszteletet…

Elmeséljem, hogy mi a vicces érzés? Az, amikor az egyetlen ember, akitől azt várnám, hogy mellettem áll, nem teszi. Realitás. Mindig, mindenáron. És tudod, elfogadtam, hogy ez van, és ez így van. Mindig ezt csinálod. Ha szárnyalok, és szabadnak érzem magam, te megjegyzed, hogy…

Egy ideje nem írtam, és ahogyan ez lenni szokott, ennek most is megvan a miértje.Ott hagytam abba, hogy 28án blogot írtam. Egészen addig, csak szívek szállodáján éltem, onnantól fogva Grace klinikán, és facen. Beszélgettem, illetve inkább csak válaszolgattam mindenkinek, és…