Haza akarok menni. Vagy ezzel nincs is semmi baj, csak rá kéne jönni, hogy merre is van az? Túl sok bennem az indulat. Minden és mindenki iránt, vagy inkább bármi és bárki miatt, ellen, vagy pont épp érte. Ezt valahogy vagy ki kéne adni magamból, és elmenni valami olyan helyre ahol kitombolhatom magam, vagy le kéne nyugodni. Persze igazából szerintem addig nem tudok nyugodt lenni, és pihenni, ameddig nem tomboltam ki magamat előtte valahol. Valamit ki kellene találni.
Mostanában egyre jobban, és többször érzem a hiányt. Sok minden, és mindenki hiányát, és ezeket a pillanatokat nehezen tudom legyőzni magamban. Hiányzik egy rakat olyan ember, akinek nem kellene. Kapcsolatok, érzések, hangulatok. Amiket szívesen éreznék újra, vagy csak röhögném végig megint egy éjszakát azzal az emberrel. Vicces az, hogy ide tényleg rohadt sok ember ide tartozik. És talán ez mutatja leginkább, hogy mennyire nem tudok elszakadni emberektől, helyektől, dolgoktól. Ami egyszer örömet okozott, az utána annyira, hogy újra és újra át akarom élni, és érezni, még akkor is, ha már egy szemernyi esély sincs rá, hogy ez megtörténik.
Hiányzik Sarud, és Ildikó néni, Kati néni, és a magyaros-töris Ildikó néni, Lacbá, és Gabi néni. Hiányzik Péter Ádám doki bácsim, aki annyira erősen megmaradt az emlékezetemben, mint kevesen mások. Laci, aki Dabason van a családjával, és aki minden kis dolgát megbeszélte velem, még akkor is, ha semmi közöm nem volt hozzá, és ha elég kevés tanácsot adhattam neki abban, hogy mit kezdjen az infóval, miszerint van egy 6 éves kislánya. De nekem adta a nyakában lógó hülyeséget, és mindig ott volt, és utána is még egy ideig. Mikor végignéztem a műtétemet, amit Kalas csinált, ő nyugtatott meg utána. Hiányzik a Batta Ági, a Bagaméri, és a Szilvi. Meg a Zsuzsa néni, és a toxiról az Edináék. A Siklós, és a Szalai, és a későbbi srácok is, a ciprusi srácunk, meg a fiatal új doki. A Német dokim, akit imádtam. Kalas, Vámos, és a Timi. Csilla és a Zsuzsi. Illetve onnan is a srácok, akik hoztak-vittek. És az anesztesem. Aki már messziről felismert, és akit imádtam. Mentősök közül a Főnixes srácokból az Ádámék, akik többször vittek már. Hiányzik az OORI, és a baleseti 2. emeletének az erkélye. A Heim Pál belgyógyja, a bőro. Folyosójának a végéből lévő kilátás. Hiányzik az akkori naplemente, ahogy besütött, és bevilágította az egészet. Az Ágis estés cézársalátázás (azóta se tudok olyan finom cézárt enni, mint amit akkor rendeltünk), a fiúkkal való kártyázás, majd rám szólás, és végül másik Ágis beszélgetések kint este. Kórlapírás, és szikézése a lábamnak. Balázs, és még egy pár srác az OORIból, illetve Korányis beteghordók. A régi háziorvosom, és a Holics doktornő. Hiányzik a Dani, a Feris időszakból, és a Feris barátság is. Még mindig hiányzik a nem vérszerinti nagyanyám, és nagynéném, akik bent voltak, és látogattak egyszer, amikor kórházban voltam. Hiányzik Gulyás mama, és Lukács mama. Hiányzik a Dédi is, és Évike esküvőjén akarok lenni. Hiányzik az, ahogy ott az egyik távoli pasi rokonnal elvoltam, arról elvileg még kép is készült. A Nyírtelkes kerti kint létek, a szőlőevés, és ahogy dédi mindig ott feküd/ült az ágyon. A sétálások a buszhoz. Sóstó, és az egész. Hiányzik a két Robi, akikkel én mindig jól éreztem magam. A télikertes meccsnézés, Zidannal. J Szomszédban Krisztiék. Iszonyat sokat kerestem Krisztit is. De nem találom…. És amúgy is… Vajon mennyi esély van rá, hogy neki az a gyerekkori barátság annyira fontos lenne?! És a Dia is, bár vele akkor tájt nem sokat beszéltünk, ő volt a „nagylány”. Hiányzik a két ovónénim, és Ati Tünde nénije. Ati tanárai körül még a matektanára mellett én is mindig jól érzetem magam. Valahogy az Enikő néninek volt egy olyan kisugárzása, vagy hatása. Nagy öregek hiányoznak mellőlem. Obsis történetek ezek, ahol egy-egy idős rettentő intelligens embert sikerült megismerni. A nyelvtantanár, 3 nyelven tüdő régen balettos nénit, akinek a lánya reikivel foglalkozik. Irénke néni, aki elsőként hívta fel a figyelmemet arra, milyen mértékben befolyásolják a kapcsolataim a hátamat, és mennyire görcsös tud lenni, akinek az unokája foglalkozott ezzel, és kimasszírozta a hátamat. Illetve aki csak fokozta a franciaimádatomat. És a Gödöllői idős nő, aki férjével együtt hihetetlen művelt, olvasott emberek voltak. Mindegy mit kérdeztél, mindenről tudtak mesélni órákat. Kőrösiben Feri bácsi volt ilyen. Hihetetlen értelmes, intelligens ember, aki emellett még a művészethez is ért, hiszen rajzot tanított nekünk is. Volt egy ugyan ilyenünk énekben: Gitta néni. Imádtam. Ő miatta kezdtem el azzal foglalkozni, hogy van olyan, hogy zenetörténelem. Gimiben ez Pókos tanárnő, és Gitta néni volt szintén. Illetve Sági tanárnő, akivel volt szerencsém beszélgetni. Respect. Már most nagyon sokat kaptam, és remélem még lesz lehetőségem. Hiányzik a Kocsis Zsolt, a télapónk, és a bográcsozás. Nem tudom miért, megmaradt. A naplás tó-i biosz verseny , és a matektanár Zsuzsa nénis matekórák. A Mariann nénis művészi tornaórák, Géza bácsi, és Eszti néni, Zsuzsa néni, mind tesitanárok, és felmentett lévén, tudtam velük beszélgetni. Az ugrókötelezés, a korizás, a lovaglás. Úszás, torna, balett, és tánc. Foci, és kosárlabda. De ezt talán itt kellene befejezetni, és leegyszerűsíteni, hogy a sport. Hiányzik a régi fajta Sió szőlő, a Fundy gumicukor, és a Hubba-bubbás rágók. Hiányzik Ciceró, és Marci. És mamáéknál a cicám. Anyu munkahelyéről vannak még többen, akik hiányoznak. Lidi, és Lackó, a régi brókeresek közül néhányan, és persze a mostaniak. Mert már rájöttem, hogy ez semmit se jelent. Vagy én tulajdonítok mindennek nagyobb jelentőséget, mint ami, vagy nem tudom. De most is az Eszterrel is tök jó beszélni, mikor kicsit ott van, meg az Évivel is tök jó volt. De ez se fog tartani… Zsuzsóék is ott voltak az esküvőn, és nem tudom… Mind1. Hiányzik a Zsolt, Endre és az István. Lukács nagyon… Nem tudom, hogy azon is mit rontottam el… Gergő, és Gábor… Gödöllő, és a Tátra. Bad Klein Kirchem, és Dóri... Peti, akivel már msnen se tudok beszélni... remélhetőleg minden rendben Laurával..
És akik/amik még.. és egyre jobban, és ááá mindegy… Hiányzik az Ági, Esztus és Molli, és ők egy ember miatt lettek egybe sorolva, de nem miattuk hiányzik. Molli, meg a gépírásos sétálásos beszélgetések, de oda odatartozik a Kolozsvári Kata is. Hiányzik a Viki, és nem tudok mit csinálni… Jani és Nándi iszonyat szinten… JAH, bocsánat.. János… Mind1. Ez az a kategória szintén, hogy nem tudom mit csesztem el… Annamari, Gergő, Ádám, Barbi és Balázs, amiből már csak Annamari az, akivel tudok beszélni, de nem véletlenül lett itt említve… Amennyire a Dobos Kriszti, annyira a Bárány Ildi is.. Tomi és a lányok, akikkel már nem hiszem, hogy fogok találkozni, mindegy, hogy állítólag ugyanolya jóban vagyunk… és hiányzik Peti is. Mert egy dolog az, hogy nem akarom vissza a kapcsolatunkat, és elválunk. De annak a kapcsolatnak egy barátság volt az alapja. És utálom, hogy ez le lett rombolva azzal, hogy nem lehetett őszintén viselkedni velem… A család, úgy ahogy van, mert, hogy öcsémet, meg anyámat érzem csak, hogy a család lenne… Még nagyi talán, de őt is már inkább kiakasztom. És ha valamikor olyat csinálok, akkor majd ő se fog szeretni. Többieknek meg nem hiszem, hogy annyira sokat jelentene.. Kórházba se jött senki… Még a nem vérrokon mama, és Liza bent volt egyszer, de más nem. (nagyi, anyu, parancsszóra Ati, és egyszer mikor fent voltak, Gizikereszt) És tudom, hogy fontos vagyok valamennyire, mert esküvőn ott volt a keresztanyám is, és keresztapám is, de a két unokatesóm megint nem. Oké, értem, hogy programjuk volt. Nincs vele baj. Csak az egész család olyan távol van… Én nem tudok kosarazni, és nem tudom, hogy akkor hogy tudnék közelebb kerülni.. És akkor jöhet az, hogy mért nem telefonálok. Mert beledöglök, ha csak telefonon tudom tartani valakivel a kapcsolatot.. És hívni meg nem hív senki, hogy menjek.. Én meg menjek azért, hogy zavarjak?? Nem köszönöm. Inkább tartom úgy a kapcsolatot, ahogy nekik jó, és akkor nincs baj. Vagy remélem. Mert, hogy apám, vagy volt nevelőapám családjára se erőltettem rá magam, még is kiderült, hogy nem kellek. Hiányzik a kosártábor, amikor mentem, mert akkor azt éreztem, hogy fontos vagyok. És hiányzik az öcsém, mert nem tudok mit kezdeni vele. És egy csomó minden van, amit vele szeretnék megbeszélni, de nem tudok, mert nem beszél velem.
És a legszebb az egészben, hogy bőgök. Az egyre jobban kategóriát nem bírtam már… Sok-sok puszi az apámnak, akinek meg se születtem, eldöntötte, hogy nem kellek, a nevelőapámnak, aki egyrészt nem kapcsolt időben, hogy mit is jelent az, hogy az apámként nevel, aztán meg miután én annak ellenére mait csinált nem szakítottam meg vele a kapcsolatot, ő megtette. Thanks for being so kind. Köszönöm a vallásos nagyszülőknek, hogy úgy döntöttek, nem vagyok az unokájuk most már, és hogy el se köszöntek, és az összes többi családtagnak is, akinek a hívására, vagy szeretetére még most is vár az az elmebeteg hülye gyerek, akihez persze vér szerint semmi közötök, szóval nyugodt szívvel felejtsétek el az elmúlt 18 évet. Köszönet azoknak, akik szó nélkül leléptek, és nem indokoltak. És akik csak belefáradtak a kezelésembe, és túladtak rajtam.
Nem gondolom, hogy értelmes vagyok. De ilyen vagyok.. Túl hamar szeretek, túlzottan, és képtelen vagyok ezt leállítani… Szóval. Senkinek nem kell magára vennie, még ha olvasott is magáról.. és jelentkeznie, vagy változtatnia bármin is.. Eddig is elvoltam, ez után is elleszek. Elmeséljem mi a legjobb abban, hogy végre tudom, hogy kiben hihetek, és kitől kérhetek segítséget? Hogy cserébe van, akit úgy szerethetek, hogy az sose lesz sok, és terhelő, és az egyetlen, akiben biztos lehetek, hogy nem lép le. Az elején iszonyat hülyeségnek tartottam. Még ha tényleg el is fogadom, és hiszek Istenben. Nem fogom imádni, szeretni, és stb… De igen. Egyre több mindent megértek, és egyre több mindenre odafigyelek, és valahogy az egész jött magától. Nem hála miatt, vagy hasonlók. Csak benne is megláttam azt, ami miatt szeretem. Mint a fent említettekben…
Jah.. És ezek 98 % olyan, aki mellett biztonságban éreztem magam. Akikhez kötődök, még mindig, pedig minden erőmmel azon vagyok, hogy elengedjem ezeket az érzelmeket... Vagy helyeket... Van ami egészen kiborít, és felfoghatatlan erővel hatnak. (Család alapból ilyen.) AKI nem normális, hogy annyira durván hat rám, az Nándi, Lukács, (ezt itt ne keverjük össze nevelőapámmal) Tomi, Peti, Vámos, Laci, Esztus, Kriszti.
