Tegnap, illetve tegnap előtt kiakadtam. Ennek meglett az eredménye is, mert megfáztam (nem nagyon, csak épphogy), mert, hogy túl közel ültem a ventillátorhoz. Azt, hogy mért lelkileg betegedtem meg, ha utána tudom h a ventilátor miatt volt, vagy épp pont fordítva, és ennek a magyarázatát nem fogok most kitárgyalni. Aki tudja, hogy gondolkodok, érti, aki meg nem, annak úgy is több magyarázat kellene, mint amit én most adhatok.
Lényeg, hogy megint elbizonytalanodtam, és nem láttam semerre se utat. Tanulni akarok, nyelveket, de az pénzbe kerül. Tetoválást akarok, meg mást, de az is pénzbe kerül. Lassan költözni kellene, de nem tudom hova, suli miatt kellene tanulnom, de nem tudom, hogy le tudok-e vizsgázni akkor, amikor jó lenne. Orvoshoz kellene mennem, és válni kellene. Bár utóbbi sajnos már nem tőlem függ. Viszont nem haladok, vagy legalább is nem érzem, hogy haladnék, vagy, hogy minden megoldódna.
Aztán ma érdekes dolog történt. Mert, hogy megint onnan jött a támogatás, ahonnan nem várnám, vagy nem vártam volna. Nem az a fura, ami történt, vagy hogy ki csinálta. Hanem, hogy amit csinált, azt épp ő csinálta. Mert hogy elég kevés az esélye, hogy aki nem hisz, az csinál ilyet. :) Szóval, ki lett téve egy szám, ami Istennek szól. Egy kérés tulajdonképpen, hogy segítsen, küldjön jelet, merre, hogyan tovább. És pont ez kellett. Pont erre volt szükségem, és az óta ezt a számot hallgatom, és megnyugodtam. Persze megoldásom nincs még, és nem tudom mi, hogy lesz. De ahogy eddig is minden elrendeződött, és mindent sikerült megoldani, úgy lesz most is. Mert én sem vagyok egyedül, és minden döntésemnél van mellettem valaki, még akkor is, ha más nem. És így könnyebb.
