Kedélyek megnyugtatása végett, megjegyezném, hogy nem azért jöttünk újra össze, mert kétségbeesetten kell magam mellé valaki, és ha nincs más, inkább összejövök újra a férjemmel, akitől válni készültem. A folyamat úgy zajlott, hogy valaki megint csak kibukott egy blogbejegyzésen, majd elkezdett gondolkodni, hogy akkor most mi is van, mert, hogy velem meg szépen összeveszett előtte. Majd a vihar elvonulta után, amit mindenki 2 hónapja várt, neki is leesett, és végre hajlandó volt foglalkozni is azzal, amit kérdeznek tőle, és nem csak rávágni valami random választ.
És mint 2 éve is volt oka a szakításnak, most is volt. Mert, hogy a drága férjem, közel egy év után, rájött, hogy mi összeházasodtunk, és az felelősséggel jár, és már kicsit más kapcsolat, mint amiben voltunk, amitől meg sikerült megijednie, mert, hogy rájött, hogy ehhez még nem igazán sikerült felnőnie. Ehhez persze csak gratulálni tudok. :D
Minden esetre megbeszéltük a 2 hónapot, meg az előtte lévő időszakot, mivel is volt baj, és mivel nem, mi volt az, amin változtatni kellene, és mi az, amin nem. Ezek után kezdjük újra, elölről, és majd jutunk oda, ahova tudunk. :) Mint a két hetes szakítás után, most se tudok ennél sokkal többet írni. Megnyugodtam, és úgy érzem, hogy igen is megér ennyit a házasságunk, hogy megpróbáljuk újra, vagy legalább is új oprendszert futtassunk a gépen.
Ha nem megy, majd úgyis kiderül.
Tudom, hogy ez most megint sokaknak nem fog tetszeni, vagy nem fogtok egyet érteni vele, de nem tudok mit csinálni. Egyrészt, mindig is makacs voltam, és azt csináltam, ami nekem tetszett, másrészt mindig is mindennek, és mindennek számtalan esélyt adtam a változásra / változtatásra. Nem a házasságom lesz az, aminek nem adok új esélyt.
Boldog vagyok, és nyugodt. És nekem csak ez a lényeg. Meg hát. Egyszerű a helyzet : Újratervezés. :D
