El kellene fogynia a témának. A szavaknak, a betűknek, vagy egyszerűen csak az időnek. Sokat írok, és sok mindenről. Mindegyik más, és mégis ugyanolyan. Ha megkérdezem azokat, akik olvasták, mindenki azt mondja, imádja. És mikor arra kérdezek rá, hogy miért, ugyanazokat a válaszokat kapom. Mert annyira őszinte, és annyira én vagyok az összes írásom. De hát tudnék más lenni? Persze, biztosan. Hiszen tudunk olyan egyedről a világ másik csücskében, aki egyszer halott egy fickóról, akinek, a nagynénjének az első igaz szerelmének a kedvenc könyvének az írójának volt egy képe egy szerzetről, aki nem feltétlen azt írta a blogjába, amit érzett vagy gondolt. Higgyünk ennek a mende-mondának, hátha igaz… :)
Szóval lehetne máshogy is. Lehetnék önző, és kényeskedő. Vajon akkor mivel foglalkoznék, és mit csinálnék? Lenne nekem is egy tipikus selyemfiú kinézetű menő-csávóm, akivel jobbnál-jobb partykra járnánk? Utálnám a sulit, magas sarkúban járnék, sírnék, hogy letörik a körmöm, amit persze kéthetente megcsináltatok, minden 4. alkalommal ahogy szolizni megyek ? Vagy emögött is egy hányatott sorsú meg- nem-értett kislány lapulna, aki kötődött az apjához, de az talált egy újabb, fiatalabb csajt az anyja helyett, és lelépett? És akkor ez az álarc, amit magamra öltök egyfajta mentőöv, és menekülési taktika lenne számomra? Kivetíteném magamra, és saját életemre, amit magam előtt látok, hogy csak egy ilyen csaj az, akit nem hagynak el? Vagy legalábbis az ilyenekért hagyják ott a régit, a megszokottat. Vajon ilyen lennék?
Vagy egy alkoholista anya lánya, aki buliból – buliba járna, menekülne a valóságtól, és a hétköznapoktól, amikor neki kell összeszednie otthon az anyját, és mivel azt látja, hogy így az anyja is elfelejti, hogy az öccse nincs velük, mert két évvel ezelőtt meghalt egy autóbalesetben, ő is így akarna felejteni ? A könnyen jött barátok persze ebben elsők között segítenének, majd ha a piamentes napok aránya rohamosan csökkenni kezd, és a jegyek, meg a régi igaz barátok is szép lassan leépülnek, egyik nap arra ébrednék, hogy járhatom újra a tízediket, apám, anyám üvölt velem, én meg azt sem értem mi történt velem? Lázadnék, és züllenék, a pia mellé találnék új élvezeteket, tudatmódosító, és hasonló finomságokat, vagy egyik nap egyszerűen nem kelnék fel?
Vagy lehetnék máshogy szerencsétlen. Lehetnék, mondjuk kokainfüggő csecsemő. Akinek a szülei kábszert termesztettek otthon, mert másból nem tudtak megélni. Engem mindentől megpróbáltak óvni, de egyrészt anyámon keresztül minden engem is elért, meg amúgy is, volt egy olyan rossz szokásom, hogy egyszer csak elkezdtem kúszni – mászni, és az anyag akaratlanul is bekerült a szervezetembe? Lecsuknám a szüleimet, engem meg próbálnának felnevelni, úgy hogy legalább egy kicsit értelmes életem legyen? Miközben senki sem akarja beismerni, hogy ez esélytelen, mert már függő lettem, egy ekkora gyereket meg hogy visznek elvonóra?
Esetleg nem lenne semmi gond, csendben, boldogan felnőnék a nővéremmel, anyuval és apuval, jó egyetemre mennénk tanulni, szuper karrierünk lenne, férjeink, gyerekeink, majd évekkel később szüleink rádöbbennének, hogy évekig csak éltek egymás mellett, és nem is tudnak semmit a másikról? Elválnának, de mivel nekünk is szar példánk volt, egy nap mi is szerelembe esnénk egy teljesen más pasival, mint a férjünk, és mi is vágással végeznénk? Újrakezdenénk, az életünket mondjuk 40 évesen, mert addig egyszerűen meg se próbáltuk felfogni, hogy mi is lenne ennek az egésznek a lényege? Megpróbálnánk nem struccpolitikát folytatni a meglévő kapcsolatunkba, majd rájönnénk, hogy ilyen korban már nehezebben alkalmazkodik két ember, mint fiatalon, és végül a nővéremmel együtt öregednénk meg, és sok-macskás szomszéd gyerekekkel veszekedős, házmesterrel zsörtölődő, pletykás vénasszonyok lennénk, akik egyszer megbotlanak a lépcsőn, és belehalnak a gurulásba?
Oké. Abbahagyom. Hogy mire ment ki az egész kis töprengés. Van olyan, hogy tökéletes élet, probléma nélkül? Van olyan, hogy bármilyen családi zűr nélkül nevelkedik a gyerek ? És ha igen, vajon tényleg nincs baj, vagy csak nem vesznek róla tudomást ? Vagy. Mennyi esélye van egy embernek a jelenjében, és jövőjében, ha sose látott még problémamegoldást, ha nem tapasztalta, hogy érheti a családot probléma, és katasztrófa ? Egyáltalán hogy kerülhető el, hogy a gyerekünk, egy pszichológiai eset mellett nőjön fel ? Mert, hogy az emberek nagyon kis százaléka hajlandó orvoshoz menni, ezzel szemben viszont sokkal nagyobb a száma azoknak a gyerekeknek, akiknek nem rendezett a családi háttere. Vajon csak egy alkoholistának, és szenvedélybetegnek kell csak segítség ? Egy nőnek, aki ellöki magától a gyerekét, egy apának, aki bármiféle erőszakot követ el, bármelyik családtagján, vagy egyszerűen egy célok nélkül az életét tengető nagybácsinak, nem kellene orvoshoz fordulnia ? Vagy egyszerűbb, ha a gyereknek van megtanítva, hogy ne kell rá figyelni, bolond ? Vajon meg kellene értenem, amikor az apa megöli a feleségét, két lányát, és magát is, mert nem bírta a nyomást, hogy nincs annyi pénze, ami elegendő lenne ? Vajon ez a férfi otthon mit látott a szülőktől ? Hogy ugyan így, vagy legalább is hasonló módon menekültek a helyzettől, ha nem volt elég pénzük? És hogy lett ebből egy ilyen mértékű elkeseredettség ?
Vajon van értelme sírni, és ríni, csak mert jutott egy kis nehézség ? Hülyének néz most mindenki, hogyha azt mondom, hogy inkább még örülni kellene neki ? Csak logikusan kell gondolkodni. Olyan nincs, hogy állandóan szar legyen. Matematika. Ha 100ból 99szer rossz dolog történik, majd századjára megváltozik. Vagy azután. Szóval mi lenne, hogyha mostantól örülnénk neki, hogyha valami nehézség adódna? Hiszen az azt jelenti, hogy legrosszabb esetben is hamarabb történik valami jó velünk. Vagy ha hiszünk abban, hogy egységesen van elosztva a jó, és rossz, akkor cserébe minden rosszért ön valami jó is. Nem egyszerűbb így? Persze logikusan, a jó dolognak is örülni kell. Nem kiakadni, hogy ha most jó történt, cserébe lesz jobb is, hanem megélni azt a jót, 2x, 3x, többszörösen, mint ahogyan a rosszat. És akkor összhatásként egyszer csak azt fogod érezni, hogy szerencsés vagy, és jó dolgok történnek veled. Könnyebb neked, mint neki ? Most épp lehet, de ki tudja, mit hoz a jövő. Akkor meg neki lesz könnyebb. Hát nincs jobb kedved, egyszerűen attól, hogy tudod, hogy eddig az éremnek csak a másik oldalát vetted észre? Nah, további szép napot. :)
