Elkezdem. Jó jel, hogyha ennyi idő után eljutottam idáig? Hogyha valakinek nem lenne érthető. Arra gondolok, hogy eldöntöttem, nem állok rá a bal lábamra. Nyílván ez minden épeszű ember első elhatározása, miután a doki közli, hogy ez az egyetlen dolog, ami megmenthet a térd alatti amputációtól. Nekem mégsem volt az. Mert tudok járni, még akkor is, hogyha ők azt mondják, hogy nem. Annyira nem lényeg. Mégis nehéz volt meghozni a döntést, de biztos hogy jót fog tenni. Örülök neki, hogy eljutottam idáig.
