Van valami, amit szeretnék elmondani. Mert engem felemészt. És azt az egy hetet se bírom ki, ameddig ez az egész tartana. Meg kellene osztanom valakivel. Hogy tudjon róla. De nem tudom. Rettegek. Hogy az egész szertefoszlik. Hogy én elmondom valakinek, és ő velem együtt vár. Majd kiderül, hogy nincs mire, és én kiborulok. És neki akkor meg kellene nyugtatnia. Ott kellene lennie. És muszáj, lenne. Hogy ne érezzem magam rosszul, pocsékul, és megalázva. Nem tudom, mért érezném ezt. Csak egyszerűen bízok, és várok, és szeretném, ha más is velem várna. De honnan tudjam, hogy ki az, aki ott lesz, ha kiderül h hiába vártam? Aki tényleg megnyugtat, és átölel? Mert ha várok, és kiderül h hülye voltam, minden borulni fog, és minden érzelem előtör. Mert akkor mindennek vége. És semminek se volt semmi értelme. És a legviccesebb, hogy ebből senki se ért semmit.
Címkék: üzenet neked
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://egy-porszem.blog.hu/api/trackback/id/tr964469303
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.