Cukor nélkül a tea is keserű

 Végérvényesen is teljesen elmebeteggé váltam. Vagy nem beszélgetek senkivel, vagy igen, d mindentől beparázok, hogy elcseszek vele bármit. Én nem tudom, kinek mi nem tetszik bennem, vagy mivel van baja. Alapjában véve rohadt sokat beszélek. Szóval már ez is lehet, hogy baj, és zavaró, és ezért inkább vissza kellene fognom belőle. Tudom, ne akarjak mindenkinek megfelelni, meg ne legyek ilyen agybeteg, és mártír, meg tudom is én ki mit gondol most. De őszintén? Fogalmam sincs, hogy mit csináljak, vagy mit nem. Egy csomó mindent szívesen megtennék. De parázok, hogy mindent elcseszek. Szóval ülök, vagy fekszek, DVDzek, és ennyi. Vége lesz, és elmúlik. Vagy szép lassan mindenki lelép, és akkor végre nem marad senki, akit megbánthatok, aki veszekedhet, akinek csalódást okozhatok, vagy akinek nem vagyok elég jó. Én egyiket se szeretném érezni. De leginkább azt, hogy ne veszekedjen velem senki. Inkább megcsinálok bármit. Tényleg. Megváltozom, és mindent máshogy csinálok. Csak ne veszekedjen velem senki. Könyörgöm.