14én írtam utoljára, és bár bejegyzések számában annyira nem vagyok lemaradva, könnyen behozható a napi 1 bejegyzés arány, történések megosztásában még is nagyon.
Kezdem a legjobbal, aztán, majd ami jön. Mert attól, hogy most azt érzem, hogy x dologról fogok írni, attól lehet, hogy teljesen más kereskedik ki belőle. J Mint ahogy jó esetben szokott is, mert hát akkor van az, hogy tényleg nem azon gondolkozok, hogy mit írjak, csak azon, hogy mi történt.
Az egésze 15én kezdődött persze. A keret történethez hozzátartozik az is, hogy délelőtt kiderült megint egy apróság, ami kissé kiborított, de meglepően gyorsan túl voltam rajta. (Már akkor is mutatkozott valami.) Utána már nem igazán csináltam semmit, csak zenét hallgattam, meg Tomival beszélgettem. Úgy volt, hogy lehet, hétvégén találkozunk, amit viszont Mesike hirtelen valóra is váltott, és kicsit előrébb is tolta. Ez úgy nézett ki, hogy fél 3kor néztem meg, amit Tomi mondott, hogy mégis hogyan megy busz Kapuvárra, ha egyszer majd szeretnék lemenni… Nah hát annyira sikerült megnézni, hogy 3kor már pakoltam, és ¾ 4kor már kocsiban ültem, fél 5kor meg már a busszal indultam Győrbe. :D Finoman szólva is hirtelen határozás volt, de mondjuk nem élveztem kevésbé, mint amennyire hirtelen eldöntöttem, és ez nem csak az utazásra, az egész hétvégére igaz.
Felszálltam a buszra (kétemeletes volt, de alul maradtam), és szépen beültem leghátulra, legbelülre. Elrendeztem a cuccaimat, és bedugtam a fülhallgatót, zenét hallgattam. Hozzáteszem, folyton közben smseztem, hol kivel, attól függ, hogy kinek kellett elmagyarázni épp, hogy Mesike már megint mennyire az érzelmei alapján döntött, és hogy útban van az ország másik vége felé, hogy egy olyan sráccal találkozzon, akiről előtte 2 napja beszélt először. Hát megesik az ilyen. :
Hozzáteszem, a sofőr bácsink nagyon fiatal volt, és aranyos, így annyira nem paráztam, hogyha Győrben át kell szállnom, mihez kezdek majd, úgy voltam vele, ha más nincs, majd megkérdezem őt. Egész úton nem ült mellettem senki, én meg iszonyatosan élveztem az egész utat. Maga 1részt azt, hogy megyek le egy sráchoz, akivel előtte már nagyon jókat beszélgettünk, és úgy tűnt, hogy jól kijövünk. Másrészt élveztem az adrenalint mai elöntötte az agyamat, mert hát még is csak 2 óra alatt buszon voltam, és utaztam az ország másik végébe, hogy találkozzak egy „idegen sráccal”. Harmadrészt imádok utazni, de Pesten belül sosem érzem, hogy elég hosszú lenne az út, vagy eleget mentem volna, ez már talán kielégít. (megjegyezném, hogy talán ez az egyetlen, ami nem jött össze, miután Kapuvárra értem, simán utaztam volna még annyit. :D ) Negyed részt meg sosem utaztam még egyedül olyan helyre ahol még nem jártam, így kihívás volt, hogy mindent meg fogok-e találni, és odaérek-e rendesen meg minden. :D
Az utat nagyon durván élveztem . :D Sütött a nap, és meleg volt, és zeném volt, és smseztem, és nem láttam épületeket, csak természetet, és csak mentünk és mentünk, 2 órát folyamatosan utaztam, egyedül voltam, annyit, és arról gondolkodhattam, amiről akartam, és egyszerűen semmi dolgom nem volt, csak élvezni, hogy azt csinálok amit akarok, és nem ugat közbe a lábam… (Nah persze ez sokáig nem tartott, de mind1…) Győrben átszálltam, feltaláltam magát, hasznát vettem a logikus gondolkodásomnak, és hamar megtaláltam honnan is megyek tovább, és melyik busszal, egy gyors oltás után :D. Saját magamat oltottam be. Az milyen. :D Itthon neten megnéztem, hogy Kisalföld buszok fognak vinni, ami itt még jó is volt, mert az volt az egyedüli fehér, amit akkor épp láttam. Hát gondoltam, Győrben is ennyivel lesz egyszerűbb, hogy fehér buszt kell keresni. Persze az már nem esett le logikusan, hogy merre és hol vagyok, így mikor leszálltam, és csak fehér buszok voltak, kicsit kiröhögve éreztem magamat onnan fentről. :D
Szóval. Nagy tömeg, és 9es helyett utolsó pillanatban 10es helyen nyíló autóbusz, és nagy nehezen felszállás, jegyvétel, és helyfoglalás után, nagyjából kényelembe helyezkedtem, és elindulunk. Sötétben. Sötét volt. Nem csak a buszban, kint is. Mindenhol. Csak sötétség volt. Sötétség közepén voltam. (Ahol csak a mobilom világított, mikor ezt smsben megírtam. :D )
Minden esetre sikeresen megtaláltam mindent, és szóltam mindenhol ahol kellett, hogy merre vagyok, hogy Tomi időben ki tudjon jönni elém. :) Oda is értem, állítólag egy perc késéssel, ezt higgyük el inkább annak, aki várt rám, és ne annak (=nekem) aki utazott. :D Megemlíteném, hogy itt már nem az adrenalin, hanem a parázás, és izgulás volt, ami egész buszút alatt elkísért, ami csak azért vicces, mert ezt olyan magas fokon sikerül művelnem, hogy úgy túlpörgettem az agyam, hogy jááááj :D, és mire odaértem, olyan durván lefáradtam ettől. :D Végül 19:41re oda is értem.
Tomi abszolút kellemes csalódás lehetett volna, ha elképzeltem volna előtte bármilyennek is (ahogy megkaptam, hogy lehet kellett volna :D ), de mivel nem tettem, így csak szimplán örültem, hogy látom, és megölelhetem. De így ezt a részét nem itt részletezném. :)
Hazamentünk, és rögtön bele a mély vízbe, bár szülőkből is csak 1, és lányokból is csak 1, bár igaz 1 fővel több, mert Zsófi barátja is ott van. Nah hát őszintén megvallva, annyira azért nem nyugodtan meg. Nem tudom, valahogy ha ez van, mindig rohadtul parázok. Mert, hogy az, aki bemutat, másoknak ismer/jobban ismer/de legalább van bármi fogalma rólam. Akinek meg bemutat semmi, ott csak az van, ami rólam lejön, az meg, ha nem olyan hangulatban vagyok, nem úgy jön össze. :S Túlzottan is látszik rajtam minden érzelem. :S
Így hát szokásos módon paráztam, mert hát mit tudom én, hogy mitől.
De persze mindenki tök kedves volt, és aranyos, miután átkötöttem a lábam, és kipakoltam kicsit, beszélgettünk, pizzát rendeltünk, ettünk, aztán már inkább Tomival voltam szerintem. Ha jól emlékszem. Este nehezen aludtam, nagyon fájt a lábam (front), szóval másnap, amikor kiderült, hogy Tomi nem megy dolgozni, annak tudtam örülni. Persze annak se esett nehezemre, hogy végül is elcsattant az első csók, és összejöttünk. (Bár elvileg nem úgy terveztük. – mármint magamban biztos vagyok, Tomi szavában csak bízni: P ) Ettünk, mert, hogy reggeliztem ám, aztán találkoztunk Istivel is, és visszafeküdtünk aludni. Tök jó volt bújni, és megnyugodni, de ezt se itt kéne. … :D
Este jött meg Fruzsi, és ő is abszolút aranyosan fogadott, az is nadon jól esett, majd hazamentünk megint, és megint csak beszélgettünk, jah és persze én rohadt sokat beszéltem… Leginkább ugye :D Másnap csajokkal voltam, aztán miután hazaért Tomi, mentem vele mindenhova, miután hazaértünk én lefeküdtem, megint rosszat álmodtam, bőgtem, aztán megnyugodtam, és csajokkal, Balázzsal, meg Gyöngyivel beszélgettünk. Majd kimentünk filmet nézni, amihez később Tomi is csatlakozott, de nem sokáig, mert aztán kocsikázni mentünk. Iszonyatosan élveztem azt is.
Másnap horgászni mentünk, ami nagyon jól telt el, tudomásom szerint mindenki jól érezte magát. Bár halat a fiúknak nem sikerült fogniuk, (nem kaptak a halak meghívót XD), még is jó volt. Én olvastam, meg keresztrejtvényt fejtettem, vagy csak szimplán élveztem a meleget. Néztem, ahogy a fiúk várják, hogy hátha jön egy hülye hal, de nem sikerült. Csak okosakat, akik mind megették a kaját :D Szóval etették őket, csak kifogni nem sikerült. De mondjuk nem csak nekünk nem ment, senki nem fogott. Beteg nap volt halügyeket tekintve. :D De megint tudtam olvasni, szabadban voltam, és még bújni is tudtam, szóval ennél jobb nem is lehetett volna. Nagyon nagyon élveztem, és nagyon remélem, hogy hamar megyünk majd megint.
Az egész 3 nap iszonyatosan jól telt, nagyon élveztem minden percét és pillanatát. Tényleg mindent akkor és ott megéltem, és nem is kicsit. Nagyon előjött belőlem, hogy én azért mégis csak ilyen közegből jövök, aki szabolcsi gyereknek születik, akkor is az marad, ha küzd ellene. :D Felerősödött bennem az érzés, hogy nem fogok tudni Pesten megmaradni, és mindenféleképpen mást kell majd keresnem. :) Nagyon élveztem az időt, a hangulatot, a horgászást, amikor Fruzsiért mentünk, vagy vásároltunk: D, a többi kocsikázást, vagy amikor Tomiék szereltek, imádtam az alvásokat – hogy tudtam, és sokat is aludtam, és magát azt, hogy olyan helyen vagyok, ahol jól érzem magam, és olyan mellett, aki mellett meg biztonságban. Szeressem volt nagyon Kapuvár is az egész környák, meg az egész 3 nap. Az esküvőm óta, most éreztem magamat a legjobban. Ez alatt a három nap alatt. Nagyon jó volt. :)
Örülök, hogy átélhettem, és köszönöm mindenkinek, aki részt vett benne. Annak a néhány póknak is, aki a horgászáson talált be. :D
