Nah ez is érdekes időben íródik, főleg mikor odáig jut, hogy ki is tegyem. Ma már többször próbáltam leülni blogot írni. Amit ugye meg is tettem, de nem lett belőle semmi, mert mindig azon kaptam magam, hogy valakinek írok, vagy valamiről, de közben gondolkodok. És persze ez az, ami Mesikének nem megy.
De most igen, mert most megint nem tudom, hogy miről, csak írok. Baj van. Mármint a lábammal. (Mert mi mással lenne.) Lázas voltam tegnap is, ma is, és persze gyógyszert megint nem vettem be. De megint lehúztam a lázamat, ráadásul még elég gyorsan is. A nagy kérdés ugye az, hogy mit csináljak. És persze míg nekem erről is meg van a véleményem, mindenki másnak, aki aggódik, teljesen más véleménye van. :) De ezt nem is firtatnám. Maradjunk annyiban, hogy jól vagyok, és jól érzem magam, és amíg ez nem változik, nem megyek orvoshoz. Amúgy se tudok már hinni bennük.
Viszont másban meg igen. Végül is úgy döntöttem, hogy megpróbálom. Megpróbálom elhinni, hogy Isten engem is tud szeretni, és el tud fogadni olyannak, amilyen vagyok. Megváltozni csak úgy magamtól, úgyse tudok, csak ha valami kényszerítő körülmény rá nem visz. És nem túlzottan hiszem el, hogy el tud fogadni engem ilyennek, amilyen vagyok, és így szeretni. Amúgy viszont már ma is kommunikáltunk, és jól is ment, amiből azért elég jól leszűrhető, hogy annak ellenére, hogy ez ilyen hirtelen-jött dolognak tűnik, én erre már rég hajlottam, és nyitott voltam.
Mostanra ennyi lesz. Jókedvem van, és ez nem olyan magától értetődő, mert ma azért ez nem volt annyira igaz rám. (Itthon leginkább, bent a suliban még igen.) De végül jó kedvem lett, és ezt most egyvalakinek tudom megköszönni, amit holnap, ha nem olvassa a blogot, meg is teszek majd . :) Jó volt beszélgetni, neten is, és telefonon is, jól éreztem magam. Köszönöm. :)
