Mai nap eredményei: kikísértük nagyit Keletihez, majd járkáltunk a városban anyuval. Aztán, bementem új időpontot kérni a tetoválásomra, ami már ki volt fizetve ugye, csak az időpont múltkor rossz volt. Kaptam egy könyvet, illetve egy pénztárcát, ettünk a Mekiben, majd visszamentem, és megcsinálta a srác a tetoválásomat. :D
Jah igen, mert, hogy az is kész lett :D Lehet, hogy ezzel kellett volna kezdenem? :D Én nem tudom, lehet, velem van a baj, de az adrenalin szenvedélyemet megint sikerült egy pöppet csillapítani. Aminek igazából sok értelme nincsen, hiszen csak egy székben ültem, de húúúú iszonyat jó volt.
Szegény srácra persze ráhoztam a frászt, rögtön azzal indított, hogy behívta az egyik másik tetováló srácot, hogy ha nincs semmi dolga, maradjon már itt egy kicsit. Az egészet 2 órára terveztük, de végül nagyobbnak jobban tetszett a minta, mint azt eredetileg megbeszéltük, így alapból több mint 2 órával számoltunk. Legalábbis a srác. :D
Azzal kezdtük, hogy ülni, vagy feküdni szeretnék. Hát, mondom, a műtéteimet, mait nem altatásban csináltak, azokat is végig néztem, így azt hiszem, most is ezt választanám. :D Elkezdte csinálni, és hát nem fogok hazudni, az első 2 percben azt hittem, hogy konkrétan ott szarom össze magam. (Már bocsánat.) Mert, hogy, a szöveget a csuklómhoz közeli részen kezdtük, ahol persze a leginkább érzékeny és fájdalmas a terület. :D De sebaj, igazából arra gondoltam, hogy Düsseldorfot is kibírtam, ezt meg még ráadásul én is akarom, senki nem erőlteti, szal most mit akarok én itt rinyálni.
Onnantól fogva, nem volt semmi bajom, bár a kontúr után, amikor kitöltötte, még visszatértünk oda, illetve többször visszament igazgatni, de már csak röhögtem. Mert, hogy közben, a segítségnek behívott srác egy bő 15 perc után úgy döntött, hogy ez a lány nem fog elájulni, és kiment a többiekhez enni. :D
Egyedül maradtam Petivel, és szép lassan kezdett tisztán látni, hogy mért is bírom én ezt ennyire, illetve mennyi minden történt már, ami ennél durvább szúrással járt. :D Hozzáteszem, túl sokat így se beszéltünk, de én rohadt jól éreztem magam. Az egészhez még hozzátartozik, hogy 1 óra alatt végzett, egyszer se állt meg közben, illetve hát én se szóltam, hogy nem bírnám vagy hasonlók. :D
A végén megjegyezte, hogy ha szeretnék majd még, jöjjek hozzá nyugodtan, jó volt velem dolgozni, szereti az ilyen vendégeket. :D
Maga a hely az minden tekintetben megbízható, én csak ajánlani tudom mindenkinek. A higiéniára, a fertőtlenítésre, végig nagyon odafigyelt a srác, a mintát nagyon precízen, szépen kidolgozta, abszolút figyelt rá, hogy rendben vagyok-e, nincs-e bármi bajom. Előtte kikérdezett, hogy van-e bármi, amiről tudnia kellene, gyógyszerallergiától kezdve a szoptatok-e, és terhes vagyok-e kérdéseken át egészen addig, hogy hajlamos vagyok-e az ájulásra. :)
Nekem nagyon tetszett a hely is, és a srác is, (mármint ahogy dolgozik. :D ).
Jah és persze a lényeg. Maga a minta. Ez kérem szépen az bal alkaromon (belső részén) található, ahhoz képest elég nagy méretben, és gyönyörű :D. Egy kék pillangó, illetve egy szép latin felirat: Omnia vincit amor.
Félreértések elkerülése végett; nem, nem véltetlen, hogy most csináltattam meg, és nem, nem a férjem miatt csináltattam. Úgy gondolom, minden sértegetés, és hibáztatás nélkül, hogy ahogy ő az egész házasságunkat és annak a végét kezelte, az jól mutatja, hogy ha szeretett is, az nem az a fajta szeretet, amiről a szöveg szól. A felirat nem neki szól, hiszen egyrészt hülyeségnek tartanám, ha bárki más miatt tetováltatnék magamra valamit, másrészt meg, nem szeretném visszakapni, visszahódítani, vagy éppen csak meggyőzni arról, hogy próbáljuk meg újra.
A szöveg csak nekem szól, és csak azért, hogy mindegy mi van, és mi történik, hányan bántanak meg, vagy hány embernek engedem, hogy bántson, attól még igen is van az a fajta szeretet, ahol az akadályok nem számítanak, és ahol azok csak erősítik a kapcsolatot. Ez elsősorban szerelem, és társi kapcsolat nyílván, de nekem ez a szöveg a barátaimat, és a hozzájuk fűződő kapcsolataimat, illetve az én hozzáállásomat is tükrözi.
