Darabokra tört a lámpa. Az égő világít, ugyanúgy, mint eddig, bár most őszintén szeretném, ha csak pislákolna a fénye. A lámpa, ami mindent bevilágít, és ami az alapját jelenti mindennek. Mért fontos a búra, az egész szerelvény, és maga a tartó állvány? Mert ez védett meg mindentől, ez mutatott meg mindent, ez beszélt helyettem arról, hogy milyen is vagyok. Látni, szinte bárki láthatta, aki szerette volna, a javítás volt egyedül csak egy személyé. Sokszor tört már, kisebb nagyobb darabra, de mégis mindig itt voltál, és segítettél megragasztani. Olyan károkat megjavítottál, amikről nem is te tehettél, és olyankor is segítettél ragasztgatni, forrasztgatni, amikor nem is vártam tőled.
Azt ígérted, hogy mindig segíteni fogsz, és mindig itt maradsz. Nem tudom elhinni, hogy hazudtál. Azt se, hogy hétfőn tetted volna. Ott voltam, éreztem minden mozdulatodban a féltést, az óvást, és ugyan azt a szeretetet, és csókjaid hevében azt a szenvedélyt, és szerelmet, amit ezen kívül csak egyetlen egy alkalommal. Mondhatod, hogy csak barátként szeretsz, hogy nem hiányzok, hogy nem vagy szerelmes. De úgy gondolom, hogy én meg mondhatom azt, hogy ezt nem hiszem el, és azt, hogyha eddig soha nem tévedtem veled kapcsolatban, mért pont most tenném?
Viszont mikor már alapból darabokban volt a lámpa, mert akkorát rúgtál belé, fogtad magad, úgy tettél, mint aki jön, és megjavítja, és te is úgy gondoltad, nem csak elhitetni akartad. A nagyobb darabokat visszaragasztottuk, de másnap akkora bombát robbantottál, ugyanott, hogy apró, kicsi kis darabok hevernek mindenfelé. Még arra se volt bátorságod, hogy személyesen rombolj le mindent. Távolról, egy gomb megnyomásával. Köszönöm. Másodszor tetted meg ezt velem. Másodszor intézted így a rombolást. És bár biztos én vagyok a hülye, és a nem tudom még milyen, de nem gondolom, hogy ezt érdemelném. Ha ekkora kárt okozol, jobb lenne, ha felvállalnád, amit csinálsz, és személyesen intéznéd.
Az egyik könyvemben volt egy apa, aki elmagyarázta a fiának, hogy mért ő maga fejezi le azt, akire a büntetést kiszabja. Mert csak ha ő végzi el, érzi a súlyát annak, amit tesz, és akkor tud csak jó döntést hozni. Távolról, vagy mással küldeni üzenetet, és döntést hozni, nagyon könnyű. De a súlyát csak akkor érzed, ha ott vagy, és látod a másikat, mikor ő erről tudomást szerez.
