Vonaton ülök. Nem vagyok benne biztos, hogy ez a megfelelő idő és hely arra, hogy blogot írjak, de attól megpróbálkozom a lehetetlennel. :)
Sok minden van, amiről kellene írnom, vagy már kellett volna. Sokszor le is ültem, de valahogy sosem volt elég energiám, vagy elég kitartás bennem hozzá. Igazából arra a kérdésre, hogy miért nem, arra nem vagyok benne biztos, hogy értelmes választ tudnék. Az se biztos, hogy ez bármilyen más kérdésre menne. Legutóbb talán az esküvő előtt írtam. Azóta sok mindenkinek nem mondtam meg a véleményemet, sok mindenről hallgattam, és sok minden volt amit emésztenem kellett, hogy fel is fogjam, hogy mi történik körülöttem, vagy mi változik állandóan.
Azt eddig is tudtuk, hogy nehezen viselem a változást. Alkalmazkodok, az könnyen megy, de elfogadni, és megbékélni a helyzettel, már nehezen megy. Úgy tudnám ezt legegyszerűbben megfogalmazni, hogy megkapom a leírását az új helyzetnek. Az alapján én kidolgozom az új „használati utasítást”, ami tartalmazza az új helyzetben felmerülhető kérdéseket, illetve helyzeteket, illetve az azokra adott helyes reakciót. De a kézikönyv elsajátítása, és gyakorlatba ültetése már nehezebb, és összetettebb feladat. Így az első időkben, bár létezek, és tudom, mi folyik körülöttem, mégsem vagyok igazán ott. Az általam elkövetett hibák, vagy csak egyszerű cselekvések is rajtam kívül állnak. Az alaprendszer fut, de a kiegészítő programokat még csak telepítik, és csak utána jön a futtatás. Ez az időszak most elég sokáig eltartott nálam. Lehet, hogy azért mert a programok telepítése mellett futtatva is volt több program is, ami terhelte a gépet, és azt a helyzetet eredményezte, hogy nem tudta rangsorolni a különböző feladatokat. Egyszerre akart mindent csinálni. És hát ha egyszerre akarsz több mappát is átmásolni, az is mindig tovább tart, mintha egymás után másolnád őket.
Szóval ez az időszak most elég hosszan eltartott. Ezért az időszakért elnézést kérek attól a két embertől, akik hozzám a legközelebb állnak, akik ott voltak, és megpróbáltak segíteni, még akkor is, ha nem tudták, hogy azt éppen hogyan tehetnék meg.
Azért volt ez az eset most más mint a többi, mert nem egy egyszerű kiakadásról volt szó. Hiszen akkor menekülök a világból, az előző metaforát folytatva kikapcsol a gép, és nem indul a BIOS. Egyszerűen nincs semmi baj a rendszerrel, csak nem futtatja magát. Ilyenkor vagy mindenkibe belekötök egy-két akár több napig, vagy Grace klinikát nézek. Esetleg más új elfoglaltságba fojtom bánatomat, vagy mondjuk megkeresem a megfelelő könyvet, elolvasom, és megoldottam a problémát, Ilyen szempontból a könyvek rendszer telepítő cd-k, amiből meg kell találni azt az egyet, amelyiket épp vissza akarjuk telepíteni, vagy ha kisebb kiakadásról van szó, akkor csak egy-egy alapprogram sérült még, és annak a telepítő cd-jét kell újra megtalálni. Szóval ellentétben az eddigi problémákkal, most nem egyszerű telepítésről volt szó, hanem túlterheltségről, és pont arról, hogy működött a rendszer, csak nem tudta a kiegészítő programokat még futtatni, amikor már rég programot kellett volna írnia velük. Nem volt látszólag semmi bajom (egy-két esetet leszámítva), csak elvoltam, és mindent halogattam. Persze az avatott szakember már itt észrevette a problémát, de azonosítani nem igazán tudta senki.
Valahogy egészen addig ameddig Bence be nem állított, ez volt a „normális”. Telepítés folyt, nem tudtam meddig tart, és mikor lesz már vége, de már nagyon elegem volt. A vége fele tetőzött az egész, amikor már mindent megtettem volna, hogy vége legyen, mert úgy éreztem, megint mindent tönkreteszek ezzel az egésszel. Nem volt rövid, majdnem 3 hét volt, míg az összes telepítést befejeztem, vagy legalább már látom a végét a sornak.
Most már jól vagyok, felfogom a dolgokat, és tervezni is elkezdtem. Igyekszem behozni a lemaradást, de attól még félek. Félek, hogy megint lesz valami gubanc, és hogy erre én megint 1-2 hét alatt eszmélek rá, majd plusz 1-2 hét lesz a megoldása a problémának. Nem tudom, mit tudnék tenni, de annyi vigasztal, hogy egyre inkább tisztában vagyok az érzéseimmel, a tulajdonságaimmal, és az összes motivációmmal. Így bármi is változik, azt talán hamarabb észreveszem, mint eddig bármikor. Talán. Persze semmi sem biztos. De most már legalább itt vagyok, és amíg befejeződnek a telepítések, én már futtatok egy-két programot, és belekezdtem a programozásba is. Gyakorlatban hasznosítjuk a már leírtakat. Illetve ma még csak tesztelünk, aztán mehet élesben az egész. De Nyíregyháza ez sokat segített. Itt jobban működik a szerver. :)
