Zene, zene és zene mindig, és mindenhol, állandóan, és minden mellé. Ugye ezzel nem csak én vagyok így? Ugye nem csak én bömböltetném egész nap max. hangerőn a különböző számokat? Megnyugtat, felpörget, vagy csak épp szórakoztat.
Mostanában sokat jut eszembe az egyik régebbi kirándulás. Nem is ez a legjobb szó rá, de azt épp nem találom. Ausztriába voltunk, Bad Kleinkirchen-ben talán. Ott volt egy felvonó, amivel nagyon magasra felmentünk. Felhők fölé, hidegbe. Fáztam, tagadhatatlan, és ezért valszeg hisztis is voltam. Viszont volt egy 5 perc, amikor bedugtam a fülemet, zenét hallgattam, és közben sétáltam, és élveztem a kilátást onnan fentről. Jól éreztem magam, megnyugtatott. És az ilyen percek mostanában eszembe jutnak.
Nem azért, mert most nem vagyok nyugodt, vagy, mert annyira rosszul lennék. Csak jó felidézni azokat a dolgokat, amik jó hatással vannak rám. Illetve nem ártana összeszedni, és végre tisztában lenni vele, hogy mi is az, ami megnyugtat, jókedvre derít, és úgy egyáltalán.
