Pletyka, pletyka hátán. A sok beteg nem tud mit kezdeni magával, hosszú a gyógyulás ideje, viszont közbe meg nincs mivel elütni az időt, így inkább pletykálnak, és mindegy mi történt, nem történt, mit csinálsz vagy nem csinálsz, ők mindent színesebben, és átköltve adnak el. Azt hittem – én naiv – hogy kikerültem abból a közegből, ahol ez a normális időtöltés. (általános iskola). Hát óriásit tévedtem.
Nem értem, hogy mért csinálják ezt emberek. .Lehet, hogy én vagyok rosszul nevelve, de én tudom, ki vagyok, hol a helyem, és ezt nem kezdem el félteni, csak mert valaki hasonszőrű erős egyéniség a közelembe kerül. Vagy örülök neki, hogy végre van, akivel tudok beszélni, vagy a pokolba kívánom a stílusa miatt. De csak azért, mert én gyengének érzem magam, ne fogok elkezdeni mindenfélét összehordani róla. Csak hogy tisztán lásson mindenki, az történt ugyanis, hogy az egyik sráccal én a kétágyas szobájukhoz tartozó mosdóban kavartam. Lényegtelen, hogy nekem van párom, akit ellentétben sokakkal nem csak mutatóból tartok, és lényegtelen, hogy azért a Laciékkal vagyok, mert ők az értelmesek, akikkel lehet beszélgetni. Mivel ő kavart az egyik pasival itt bent, és mivel tudjuk, hogy mindenki saját magából indul ki, így nem meglepő, hogy nálam is ez lett a sztori. Azért sajnálom, hogy ennél érdekesebbet nem sikerült kitalálniuk.
Ez volt a tegnap esti sztori még, csak fáradt voltam, és inkább lefeküdtem, mint sem leírtam volna. Este amúgy egész jól aludtam, bár hajnalban megint nagyon elkezdett fájni a lábam, fel is ébredte, rá, és egy jó 5 perces kérlelés után, végül kaptam fájdalomcsillapítót. Fájdalom, hogy a kiírt fajta helyett csak antidolort tudtak adni, igaz csak felet, de azért így is meg van a hatása. Azért nem kellene újra visszaszokni rá. Ahhoz azért erős, és annál azért jobban kikészít, ha hosszútávon megszokom megint.
