Kint ültünk és tanultunk Adrival, miközben én azt vártam, mikor jön már végre a cipész, kerestem egy hülye szót, amit nem találtam meg, illetve épp levegőt próbáltam venni. Eközben megjegyeztem, hogy hol van már a pasi, mert azt mondta ma jön. Adri értetlenül visszakérdezett, én meg elmondtam újra. Tény kissé idegesen. Ezek után ő elment, aminek akkor nem tulajdonítottam nagy szerepet, mert nem sokáig maradt tanulni előző nap sem. Majd amikor visszajött, és megkértem, hogy segítsen valamiben, közben elmondja nekem, hogy ne sértődjek meg, de lehetnék néha kedvesebb, és megtisztelhetném a másikat jobban. És persze, hogy ezt nem csak ő látja így. Amikor megkérdeztem, hogy mikor bántottam meg, nem mond semmit. Na, már most, ma annyit beszéltünk, amit leírtam, szóval én csak erre tudok következtetni. Hogy ezen felül, kivel beszélgetett, és ki szerint nem adom meg másoknak a tiszteletet, azt nem tudom.
Akikkel legtöbbet vagyok azok nem voltak kint, legalábbis legjobb tudomásom szerint. Ők elvileg ez által nem is érthettek együtt vele. Ezen kívül szobatársaim aludtak, ők se voltak kint. Aki ezen kívül tiszteletlennek, meg tudom is én minek tart, az meg nem érdekel. Ők nem ismernek, és két percet nem töltöttem a társaságukban. Szóval, hogy mire is volt jó ez az egész? Arra, hogy sorba szedtem, ki az, aki egyetérthetett Adrival, vagy ki nem. Végül is arra jutottam, hogy nem számít, és mehetek tovább tanulni. Mert azok, akik nincsenek a közelembe, ne mondjanak rólam véleményt, vagy ha mondanak is, az eddig nem érdekel, amíg nem beszéltem velük.
