Mai napom roppant mód hosszú volt, eseménydús, és érzelmekkel túlfűtött. Ami persze mind belőlem szabadult fel. A nap végén a kádban végeztem, krokodilkönnyekkel, és számomra is meglepő érzésekkel. A rózsát a páromtól kaptam. Nagyon örültem neki, és nagyon jól éreztem magam, illetve teljesen meg tudtam nyugodni, meg persze kikapcsolni. Mialatt velem voltál, én értelmetlen apróságokon akadtam fenn, aztán mikor éreztem, hogy ebből vita, de legalábbis összekülönbözés lesz, rögtön kihátráltam, és próbáltalak elküldeni. Persze, az értelmetlen kapálózásoknak, és ellenkezéseknek meg lett az eredménye, végül a válladon nyugodtam meg, és sírtam ki magam megint. Köszönöm, hogy itt maradtál, és megint figyeltél, hogy mikor kell leállítanod.
Délután itt volt Bence, amikor a két találkozás között felgyülemlett idegességet megint el tudtam tüntetni, vagy ő, és megint megnyugodtam. Aznap már másodszor. Persze jött a jó rész.. Híradó, és benne egy rész, ami kiborított. Bukaresti kórház, és ahogy próbálták kimenteni a gyerekeket, meg a terhes kismamákat. Öt újszülöttet nem tudtak megmenteni. És nem tudtam egyszerre arra figyelni hogy becsukjam a szemem, és a füleimet is befogjam. Normális esetben ezen is át lehetett volna siklani. Mint ahogy azon, hogy a néhány napja motorbalesetben meghallt rendőr egy alig 2 éves gyereket, és egy nemsokára szülni készülő kismamát hagyott magára. Persze az árvízkárosultak megsegítésére szolgáló klipben is előszeretettel mutogattak gyerekeket, jóformán más se láttál, csak kicsiket. (Az énekeseken kívül persze).
Ezek után következett egy beszélgetés a párommal, ami után végül is kiborultam. Csak pozitív, aranyos, és nagyon jól eső dolgokat mondott, mégis sok volt valami. Hogy pontosan miért, és minek köszönhetően? Én magam sem tudom. Hormonok, vagy csak időjárás. Nem tudom. De borult a bili, viszont úgy összességében inkább csak megnyugodtam, és jól éreztem magam. Lehetett volna még miről írni, és talán fogok is. De most egyelőre csak jelezni kívántam a népnek, itt vagyok, meg vagyok, csak kicsit sok időt töltök mostanában magamba fordulással, vagy más szavakkal, meneküléssel. Újra. Majd változik, majd elmúlik, majd megoldódik. Egy biztos, vége lesz.
