Mikor ki van bontva a hajam, tombol kinnt a vihar, az eső illatát hozzám fújja a szél, miközben csak lobog a hajam, és szól a zene, átjárja az egész testedet a hideg, a zene, a boldogság, a megnyugvás érzése. A biztonság pillanata, mikor úgy érzed, semmi sem romolhat el. Vagy a szomorúság, a letargia, mikor teljesen átadod magad az érzésnek, szemedben gyűlnek a könnyek, te még se tudsz mit tenni. Csak a hideg, ahogy felborzolja egész lelkedet, és a zene, mi kiszakít a valóságból. Nem tart sokáig. De ezekért az érzésekért érdemes létezni.
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://egy-porszem.blog.hu/api/trackback/id/tr772178331
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.