Kórházban. Műtét után. Jobb lábamat műtötte, és kb. annyi maradt belőle, mint a másik oldalon. A probléma annyi, hogy a boka ízülettel is baj volt, azt ette meg most legutóbb a gyulladás, és a csontot is ki kéne szedni, így most nem sok esély van az amputáció elkerülésére.
Jövő hét szerdán megyünk megint ORI-ba vissza az ottani dokihoz, átvesz, innentől ő fogja kezelni az esetemet, meg mivel ez elkerülhetetlen velejárója, így engem is.
Másik érdekesség. Belementem a kerekesszékbe. Achilles. Nem is igazán volt más választásom. Úgy érzem pont az utolsó pillanatban, pont jókor döntöttem.. Most tanulok. Nagyon vicces, hogy mennyire szánalmas. Mármint maga az érzés, hogy annyira lent ülök, hogy 10 perc mire kimegyek mosdóba, mert az oké, hogy gurul a kocsi, és gyors vagyok, de nem olyan egyszerű. Ki kell gurulni az ágy mellől, el a mosdóig, kinyitni az ajtót, és közben hátrébb gurulni h ne legyél útban, amikor nyílik az ajtó, aztán a nyitott ajtótól megint előre, és behátrálni, mert csak a hátsó kerekeid elég nagyok ahhoz, hogy azt a méretű küszöböt le tud győzni, mint ami egy (!!)olyan osztályon van, ahol mindenkinek ilyen baja van(!!) … Szóval előre, majd megpróbálsz pont úgy hátrafele gurulni, hogy ne falnak ütközz. Aztán. Ha bent vagy. Ha így hátrálva bemész a mosdóig(merthogy elől egy zuhanyzórész van) akkor visszafele, meg nem tudsz kifarolni, és bennragadsz, illetve a mosdóhoz se tudsz így normálisan odajutni. Szóval, ha bejutottál, indul a küzdelem, próbálsz a „pont elég hely van, hogy megold” részen megfordulni, hogy háttal legyél a bejáratnak(így a küszöbnek is) és előre tartva be tudj gurulni a wc-hez. Mondanom se kell, a küszöbnél, mivel lendület kell, hogy be tudj menni, menet közben esélyed sincs, h elkapd a kilincset, és bezárd az ajtót. Szóval marad a wc-nél, ahol viszont semmi hely nincs, egyedül arra van módod, hogy átlósan megállj, persze előtte 3 percet bíbelődj azzal, hogy becsukd, az ajtót miközben jössz befele (mert ha egyik kezedben a kilincs, másikban az egyik hajtókerék, akkor ugye sosem érsz be, mert mindkettőt kellene hajtanod egyszerre). Így a végére rájössz, 3 kezednek kellene lennie, hogy mindezt megold problémamentesen. Most jön a legjobb rész. Lefékezed minkét oldalt (amiből persze az enyémen az egyik rossz, mert akad, mint a ..., annyi energiám meg nincs , hogy azt én működésre bírjam) , szóval esetemben csak egyik oldalt, és felhajtod a lábtartókat, h még véletlenül se tudj arra állni, mert dőlhet a szék (ahogy ez velem már megtörtént 2 napos kerekesszék-használat alatt), és akkor baj van. Végül ha ez megvan, már csak az egyik oldalt kell felhajtanod, és megoldanod, hogy átkerülj a székből a wc-re, amihez itt köszönném meg az oldalra erősített kapaszkodót, mert így csak percekbe telik. Ezek után már semmi probléma, kezet mosni már simán megy, úgy teszek, mintha neki akarnék menni a mosdó mellett lévő kukának, és mielőtt nekimennék, meghúzom a megfelelő oldalon a hajtókerekeket, és rögtön párhuzamosba kerülök a mosdóval, és kezet tudok mosni. Egy helyben is meg tudok már fordulni, farolni, minden ilyesmi. Majdnem kifelejtettem. A mosdás. Eleje ugyanaz, mint a mosdóra jutásnak, annyi különbséggel hogy nincs szükség az azonnali megfordulásra, mert itt jobbat tesz, ha szemben van velem a szék, így egyszerűbben át tudok mászni belőle a kis székre, meg vissza. Lábam fel a falra, persze kizárólag csak a sarkam, hiszen a többit nem erőltethetjük meg. Aztán megtörölközünk, és visszakászálódunk a kocsiba, ahol meg addig fészkelődünk, amíg nem sikerül felöltözni. Ugye milyen ügyes?
A többiről jövő héten. Nem adtam fel, továbbra is kitartok, mert továbbra is tudom, hogy ezt én meg tudom csinálni úgy, hogy a végén boldogan haljak majd meg. Ha meg egyszer elvállaltam, mért adnám fel utána. Saját magam elől futamodjak meg? Annak meg mi értelme lenne?
