Úgy terveztem lefekszek, és pihenek. Megnyugszom újra, és újra, élvezem, hogy egyedül vagyok, hogy jól vagyok, hogy nincs nagy baj. Persze ez mégse jött össze. Tele van a fejem. Tervekkel, gondolatokkal, célokkal, esélylatolgatásokkal.
I’m done. I’m so done. Lehetne így is, de még sincs. Itt állok, az eséllyel, hogy a jobb lábamat megint műtik, bár lehet, hogy csak ambulánsan fogják felvágni.. Ez persze nem hangzik olyan jól, de kevesebb kellemetlenséggel jár. Gondolkodtam. Arra jutottam, hogy ma este már nem vagyok hajlandó többet foglalkozni magammal.
Nagyon belebolondultam a Twilight Saga 3. részébe, és már annyiszor láttam, hogy fejből tudom a szöveget. Hozzáteszem, nem csak én vagyok ezzel így.
Na már most. Van benne egy rész. „Imprinted on someone is like when you see her, everything changes. All of a sudden it’s not gravity holding you to the planet. It’s her. You would do anything, be anything for her.”
Nem tudom van-e ilyen. Úgy érzem, hogy igen. Kell, hogy legyen egy érzés, ami több mint a szerelem, több mint a barátság, vagy az összes többi. Ha nincs, akkor én érzek túl sokat. És persze, akár lehet, hogy nem ért velem egyet mindenki. Csak azért gondolom így, mert rajtam van a rózsaszín szemüveg, meg pont a szerelem az, aminek a hullámai annyira kiszámíthatatlanok, hogy akár csaphatnak az egekbe is, én mégse érzek többet a másik iránt, csak azt hiszem. Lehet, hogy később azoknak lesz igaza, aki ezt mondja. Én nem hiszem. Én hiszek ebben a kapcsolatban, és hiszem hogy van olyan „imprinted on someone”.
De ha nem magamból indulok ki, akkor is látok fiatalabb-idősebb párokat, akár gyerekkel, vagy anélkül, de nem tudnak elszakadni egymástól. Ezek a se veled, se nélküled kapcsolatok. De ez mutatja leginkább hogy van ilyen. Hiszen egy boldog párról, akik évek óta együtt vannak, te kívülről nem tudod megmondani, hogy összetartoznak-e, vagy csak megszokták már egymást, vagy egyszerűen kényelmesebb úgy. Viszont egy olyan kapcsolatban meg semmit sem látsz, csak hogy képtelenek egymás nélkül meglenni. Hol újra összejönnek, hol szétmennek, és észre sem veszik, hogy mit hagynak elúszni.
Nagyon sok probléma van, már önmagában véve az emberi kapcsolatok bármelyik fajtájával. De a szerelem az a része a gépezetnek, ahol biztos, hogy mindenki motorja megáll egyszer, mert rossz útra tévedtünk, vagy épp mert elhagytuk azt a kereszteződést, ahol a másik áll.
Itt mindenki követ el hibákat. Megijed, fél, nem tud szeretni, túlzottan szeret, hátrébb sorolja a jelentőségét, vagy készpénznek veszi a másikat maga mellett. Úgy gondolom, hogyha nem áll egy barátság is a szerelem mögött meghúzódva, akkor ez a legtörékenyebb kapcsolat, amit bárkivel teremthetünk, és ez a legélesebb kés, amivel akár saját magunkat döfködjük..
Szeress, és mérd fel, hogy hol áll a te rangsorodban a párkapcsolat. Utána keress hasonlót, vagy inkább csak várj , hogy felbukkanjon, és akkor nem lesz baj.
Belekeztem egy másik témába is, de azt még nem sikerült érthetú verzióban összeállítani, és így még megosztani se tudom senkivel. :)
