Mivel ma már két embernek írtam, írnék a harmadiknak is, akire mostanában, nagyon sokat gondolok. (Kivéve ha alszok, mert akkor nem mindig vele álmodok. J Sajnos. ) Elég sokat veszekedtünk mostanában, és nem hiszem, hogy valami megromlott volna közöttünk, így úgy érzem le kéne írnom, hogy mit is érzek, mert valószínűleg ez sokszor nem teljesen világos előtted.
Újrakezdtük. Vagy ahogy fogalmaztál, végre igazán elkezdtük a kapcsolatunkat. Az elmúlt 2 évben, úgy voltam vele, hogy szeretlek, és ennél jobban, ennél több szeretetre nem vagyok képes. Ennél többet nem tudok egy ember iránt érezni, ennél több figyelmet, odaadást nem tudok egy valakinek adni. Aztán újra arra kellett rádöbbennem, hogy tudok. Annyi hely van bennem szeretetre, hogy talán sose lesz annyi ember hogy elfogyjon.
Szeretlek. Örülök hogy itt vagy nekem, hogy számíthatok rád. Mióta együtt vagyunk, figyelsz rám. 1000%osan, és talán még jobban, hogyha munka mellett időd engedni. Nagyon sok szép smst írsz, leírod az érzéseidet, gondolataidat, terveidet, tervezgetéseidet. Megosztasz velem mindent, mert így érzed normálisnak. Ha valami történik elmeséled, ha valami bánt, velem keresel megoldást. Szeretlek, és ez nagyon sokat segít. Hogy érzem, és tapasztalom, hogy te is változtál.
Úgy érzem mindketten változtunk a két hét alatt. Sok volt egymás elvesztése, és a hirtelen ránk szakadt üresség, amivel egyikünk se tudott mit kezdeni. Te saját magadat hibáztattad, és eszedbe se jutott, hogy továbbra is ott van a helyed, és bármikor visszavárlak, mindegy mennyi időre mész el. Én meg egyszerűen elfogadtam. Belefáradtam, és feladtam? Lehet. Nem is ez a lényeg. Te ragaszkodtál az igazadhoz, nekem meg annyira fájt, hogy pont azért dobtál el, mert túl problémásnak bizonyultam már. A legszebb az egészben , hogy megértettelek. Vállszélességgel kiálltam mindenkivel szemben, aki ezt hozta fel, hogy hogy tehetted meg pont ezt velem. Hiszen annyi műtét volt már azóta mióta összejöttünk. 2 hete voltunk együtt, és már rögtön jöhettél be egy műtétemhez.. Nem hibáztattalak ezért, csak féltem. Mindig attól félek, hogy a lábam túl sok mindenben gátol ahhoz, hogy lehessek én is boldog, és meg kapjam az élettől én is azt amire vágyom. Családot, gyerekeket, barátokat.
Szóval annyira rosszul voltunk mind ketten, hogy akaratunkon kívül is sokat változtunk. Én például óvatosabb vagyok. Persze sokak szerint még mindig nem eléggé, és még mindig nagyon kiteszem magamat mások játékainak. De hát ez van, ilyen vagyok.
És komolyodtunk. Mindketten, és bár távol voltunk egymástól, mégis egyirányban, és ugyanúgy. Most közelebb vagy, és jobban önmagad vagy. Látom végre talikon a Petimet, és nem azt a maszkot, aki mögé nagyon sokáig elbújtál. Sose ismertelek amikor más voltál. De mindig láttam benned, és mindig arra biztattalak, hogy légy önmagad. Te meg nem mertél.
Most mersz, és most itt vagy. Te vagy a mindenem. Ha nem vagy velem is vigyázol rám, és érzem két karod ölelését, ha fáradt vagyok, és vágynék a nyugalomra, a csendre, a biztonságra.
Te sokat dolgozol mostanában. Amivel nincs is baj. Megértem, hogy kell a pénz. Ennyire már sikerült felnőnöm. Nem ezzel van a baj, hanem azzal, hogy lejöttem Nyíregyházára. Távol vagy tőlem, és nagyon hiányzol. Megígértük, hogy nem utazunk el egymás nélkül sehova. Én mégis itt vagyok, te meg ott. Valahogy ez is megváltozott. Már nem tudok olyan távol lenni tőled, és annyi időre. Tényleg MI lettünk, és fáj, hogyha nem vagy itt. Tudom, hogy te is ezt érzed, hiszen semmi más nem érződik az smsediből, csak az, hogy hiányzok.
Mondanám, hogy meglepő. De igazából egyáltalán nem az, hogyha vitázunk, és felesleges dolgokon, de tényleg a leg triviálisabb hülyeségeken, akkor utána mindig kiderül, hogy ennyi a bajunk, hiszen amikor rádöbbenünk, utána már nem is vitázunk.
Én nagyon szeretlek téged. Egy perc nem volt, mióta újra összejöttünk, hogy ne szerettelek volna. Igaz az elején nem tudtam mit akarok, és hogy te is engem akarsz-e, vagy csak játszol velem. De azóta rájöttem. Egy valami fontos kettőnknek, és az MI vagyunk. Közös családot tervezünk, babákat, nyugodt családi hátteret hozzá, persze nem problémák nélkül, csak a szeretettel, és a türelemmel, amivel úgyis minden problémát se perc alatt megoldunk. Nem akarok csilli-villi lakást, autót, gazdagságot, fényűzést. Szeretetet, türelmet szeretnék. Magunknak, hozzánk és ahhoz, hogy a mi kapcsolatunk is csak jobbá, és szebbé válljon a gyerekekkel, illetve a gyerekekhez, hogy ne rajtuk vezessük le a felgyülemlett feszültséget, stresszt.
Szeretlek, és ennél már csak jobban szerethetlek. Kellesz, mint párom, férjem, apa, és társ.
