Kórházban vagyok. Arról, hogy otthon, vagy úgy a munkahelyeken, sulikban mi a helyzet, azt nem tudom. Itt már rég megjelentek a karácsonyi díszek, és az egész osztály karácsonyi hangulatban lett felöltöztetve, és már néhány napja elindult a nagy kérdezősködés, "Hazamész karácsonyig?". És amíg még van 2 hét karácsonyig, addig még nincs is probléma. Valószínűleg mindenki hazamegy már addig. Akik viszont most jönnek. Nah az már kérdéses. Voltam már karácsonykor kórházban, hát nagyon vicces érzés. De bent volt az egész család, nem sok különbség volt látszatra. Most viszont, az, aki bent marad, (Baleseti-Péterfyről beszélek csak) az hogy találkozik a családjával? Vagy addig feloldják az okosok a zárlatot? Tudom, ne pattogjak, értünk van a látogatási tilalom, csak minket akarnak védeni. De egyáltalán van mitől? ...
Az állatok azon vitatkoznak, hogy ki az ijesztőbb. Megszólal a medve :
-Hogyha én elordítom magam, az egész falu fel-le rohangál az ijedtségtől.
-Az hagyján, hogyha én elbőgöm magam, akkor a szomszéd faluban is
mindenki megijed.. - mondja az oroszlán.
-Á. Nem tudtok ti semmit. Én, ha eltüsszentem magam az egész világ
megijed. -mondja a disznó.
Szóval visszatérve az eredeti témára. November vége fele jártunk, amikor megint probléma volt a lábammal, akkor még nagyon messze voltam az egésztől. Most hazamegyek, és örülök, hogyha egy hetem marad még karácsonyig. Még jó, hogy már októberben elkezdtem az ajándékokat megvenni. Szóval minden átmenet nélkül, hirtelen a karácsonyi őrület közepén találtam magamat. Mindenki fel-le futkos, és azt intézi, hogy hogy tud elszabadulni a munkahelyéről, és hogy lehet összehozni a családot. Aminek karácsonykor az a vége, hogy sok majdnem teljesen idegen ember próbál úgy tenni, mintha ismernék egymást, és mintha a legjobb elfoglaltságuk lenne az, hogy együtt legyenek a többi rokonnal, mondván karácsony van, a szeretet ünnepe, együtt kell lenni. És ez annyira érdekes. Bár leginkább szomorú.
Egyre több olyannal találkozok, akik rosszul vannak már magától a karácsony, de sokan magától az ünnep szótól, mindegy, hogy húsvét, szülinap, karácsony, vagy bármi egyéb ünnep. Sokan mostanában már tényleg csak kötelességből vesznek ajándékot. Illetve mert úgy illik. Nálunk a családban is megvannak a szabályok. Ha a másik küld a gyerekeknek, akkor mi is küldünk, ha ő nem küld, akkor nem küldünk. Vagy épp másik, hogy egyik évben mi küldünk, de ő nem, akkor ezt vissza kell természetesen adni, szóval következő évben ő küld ajándékot, de mivel múltkor ő nem küldött, akkor mi miért küldünk, így ebben az évben mi nem küldünk, és ez megy már évek óta. Az ilyen ajándékozásnak mi ételme van? Mért kell minden ünnepnek most már csak az üzletről, a pénzről szólnia? Hol vannak a saját kézzel készített ajándékok, a másikra gondolás, és a másiknak való örömszerzés, a boltokban való felesleges vásárlások helyett?
Szerintem például egy olyan családtagunktól, aki nagyon szépen tud rajzolni, attól egy szépen kidolgozott rajz, ugyanúgy jól tud esni, mint a legújabban megjelent Stepheni Meyer könyv. Igaz, itt már sokszor a gyerekekkel is baj van, akik nem tudják értékelni, azt, amiről nem tudják, hogy drága, és amikor csak az okoz örömet, ha azt kapják, meg amit ők kinéztek magukat. Arról nem beszélve, akiknek ha olyat veszel, amit nem szeretnének, nem örülnek, de ha meg olyat veszel, amit szeretnének, akkor meg hol marad a meglepetés, szóval annak se örülnek.
Annyira örülnék neki, hogyha például az ünnepeket tényleg nyugodtan lehetne eltölteni otthon. Ha nem lenne veszekedés abból, hogy ki mit akar nézni, ha nem lenne vita abból, hogy a karácsonyfán a díszek hova kerülnek, vagy nem lenne vita abból, hogy apám, egy 17, és 15 és fél éves gyerek mellett, mért megy még mindig ki és csönget be, mondván itt járt az angyalka. Vagy ha nem jönnének át a rokonok, akik úgyse szívesen vannak ott, csak azért mert akkor ingyen kajálhatnak, és vihetnek haza is, szóval 1 hétig nem kell főzni.
Hogy hol szeretnék lenni karácsonykor? Bárhol, csak a olyannal lehessek, akivel amúgy is szívesen lennék. Mert akkor nyugodtabb vagyok, és lehet, hogy nem megyek bele olyan helyzetekbe, amiből amúgy biztos, hogy vita kerekedne. és nem azt mondom, hogy az ajándékvásárlással van a baj, vagy, hogy igazat adok annak, aki utálja az ünnepeket. Csak meg kellene találni azokat maguk körül, akik azért vesznek ajándékot, mert szeretnek, és szeretnének örömet okozni, illetve nem csak akkor kellene ajándékokat adni a másiknak, hogyha valami ünnep van. Igenis, tessék leülni és amúgy is készíteni valamit a másiknak. Vagy tényleg ennyire sietünk, hogy nem érünk rá azokkal foglalkozni, akik számunkra fontosak?
