Bemutatkozót nem írok, ha nem haragszotok, egyrészt mert nem kívánok senkinek sem szólni arról, hogy létrehoztam az oldalt, másrészt, mert aki idetalál, az úgyis mindig az aktuális bejegyzést fogja látni, nem a legelsőt.
Ma párommal voltam délelőtt, és kint voltunk népligetben is. Hogy ma van, lesz, vagy volt Fradi meccs, nem tudom, de azt igen, hogy megint felfordult a gyomrom a drukkolóiktól. Csoportosan gyülekezett a sok zöld-fehér csíkos pólós, és sálas, és sapkás, és egyéb Fradi-stylos kiegészítőkkel felszerelt egyed, és bár nagy valószínűség szerint a meccs még egy ideig nem kezdődött el, már mindnekiben benne volt nagy átlagban a 2 üvegnyi alkohol, remélhetőleg nagy átlagban csak egyszerű sör.
Hogy mitől lettem én rosszul? Attól, hogy bár szeretem a focit, és szívesen el is mennék meccsekre, nem teszem, mert tudom hogy akkor ilyen emberekkel fogok találkozni, akik legszebb példányai az ingerült, minden különösebb ok nélkül hadakozó, és ordibáló focidrukkereinknek, akik miatt a focimeccsek elvesztették a régi varázsukat. Most ha kimész egy meccsre, vihetsz magaddal két gorillát , akik két oldalról körülfognak, és az esetleges felesleges egymásnak esések közepette kimenekítenek a tömegből.
Alapjában véve nem bírom a tömeget, nyomaszt a sok ember, a tolongás, a nyomorgás, és az emberek mentalitása, hogy nem érdekel senkit semmi, csak az hogy ő legyen ott minnél előbb, és minnél hamarabb. Mintha az a 20 másodperc amit a tömegen való átfurakvással megspórol közelebb vinné a céljához. (Arról nem is beszélve, hogy az igazi céljait meg lassan alig siet valaki megvalósítani, mindneki hagyja elúszni, és ezzel együtt magát is beleolvasztani a monoton módon előre sietős világban, ahol lassan nem a munka lényegét, meg a "dolgozz-kisfiam-keményen-hogy-legyen-megélhetésed" gondolatokat, hanem a család szerepét kell elmagyarázni az embereknek.)
Visszatérve az eredeti témára. Aki ismer, az tudja rólam, hogy elég nehéz megijeszteni, kevés dolog van amitől félek, talán egyedül a szeretteim óvása, és aggódásaim értük amit a listára lehetne írni. Viszont megijedtem. Megijedtem, és amíg addig csak fogtam a párom kezét, és sétáltunk vissza a metróhoz, az egy csapásra átalakult görcsös szorításba, és kapaszkodásba. A focidrukkerek, akik már amúgyis felspannolták magukat az ellenfél elleni szlogenek skandálásával, jót röhögtek, amikor tőlünk néhány méterre durrogtattak valamit, és csak tovább fokozta a hangulatukat, míg én lassan kezdtem kiakadni, és lassan már futottam volna, csak érjek el innen, és hagyjon békén mindegyik.
Valószínűleg sokan röhöghetnek most a képernyő előtt, hogy ennyitől kiakadni, és megijedni milyen hülyeség. De szerintem ez, akkor sem a normális módja a meccseken való drukkolásoknak. Nem értem, de ha tud, akkor szívesen várom bárkinek a felvilágosítását arról, hogy mi az értelme a mértéktelen alkoholfogyasztásnak, ordibálásnak, illetve az ellenfél drukkereivel való verekedéseknek.
A blog nem a fradisták ellen irányul, és nem is az újpestieket akarja előtérbe helyezni, és őket normális színben feltűntetni. Azért fradisták vannak említve, mert ők álltak ott, és ők csinálták most a fesztivált. De a kérdés, arra irányulva hogy mi értelme az ilyenfajta feszültséglevezetésnek, az az összes focidrukkerre vonatkozik, mindegyik csapatra, akiknek a rajonó-tábora hasonló mentalitású.
